Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
76 cccxxr. SZÁM. V. Ha az elősorolt feltevések egyike sem forog fenn, akkor az obligatio bírósága az adás lakhelyén létező bíróság. Az obligatio bíróságára nézve kifejtett ezen szabályok egyúttal az alkalmazandó helyi jog tekintetében is irányadóknak nyilváníttatnak. Ezen jogra nézve tehát — mondják — a következő helyek irányadók: I. Ha az obligatiónak bizonyos meghatározott teljesítési helye van : ezen teljesítési hely. II. Ha az az adósnak valamely állandó üzleti működéséből keletkezett : azon hely, mely ezen üzletnek állandó székhelye. III. Ha az obligatio az adósnak egyes cselekményéből az adós lakhelyén keletkezett: ezen cselekmény helye ugy, hogy a lakhelynek későbbi megváltoztatása azon mitsem változtat. IV. Ha az obligatio az adós egyes cselekményéből az adós lakhelyén kivül, de oly körülmények között keletkezett, melyek szerint ugyanott várható a teljesítés ezen cselekmény helye. V. Ha ezen feltételezések egyike sem forog fenn: az adós lakhelye. Ezekből tehát látható, hogy rendszerint az obligatio teljesítési helye és csak ezen akár világosan kijelentett, akár hallgatólag a körülményekből kimagyarázható biróí illetőség hiányában határozná meg az adós lakhelye a helyi jogot. E nézethez Blunschli mindenekben hozzájárul 9 ). Ezen a teljesítés helyét előtérbe állító szabály azonban nem maradt megtámadás nélkül; és ennélfogva minden más tüzetesebben meghatározott biróság hiányában az fogadtatott el, a mely kétséges esetekben többnyire legbiztosabban határozható meg, t. i. az adós lakhelyének bírósága 10 ). Nekünk tehát mindenesetre csak a szerződés teljesítésének helyét és az adós lakhelyét kell az obligatio helyi jogának meghatározásánál irányadónak vennünk. Mindkettőre nézve beáll az alkalmazás nehézsége kétoldalú szerződéseknél, ha a két fél lakhelye különböző s az egyiké belföldön, a másiké külföldön van. Minthogy a két szerződő félnek megegyező akarata képezi a szerződés lényegét, s tehát az ő akaratjuknak kell mindenekelőtt határozni azon jog felett is, melynek magukat alávetni akarják: ugy látszik, h°gy ily világos nyilatkozat nemléte esetében nincs oly szabály, mely a biróra nézve kötelező volna. Az e részbeni vitát azonban Savigny kielégitőleg oldotta meg n ). O azt mondja: „Viszonylagos obligatióknál a két fél mindegyike adásnak tekintendő, hanem csak különböző cselekmények tekintetében. A viszonylagos obligatiókat tehát mindig egymástól elválasztva lehet tekinteni, ugy, hogy semmi sem áll útjában annak: hogy az elválasztás által támadt mindegyik fele rész számára a biróság és a helyi jog az adós személye után határoztassék meg Megerősítését találja ez abban, hogy a rómaiaknál nagyon szokásban volt adás-vevési szerződéseket stb. két külön stipulatio utján kötni". Ezzel még az ellenkező nézetüek is egyetértenek, habár tagadhatlan, hogy ez utón sokféle visszásságok támadnak. Ami végül a szerződés megkötésének alakját illeti, erre nézve a locus regit actum-féle szabály átalánosan el van fogadva. E tekintetben e helyütt a szerződés-kötésnek csak azon alakjai érdekelnek bennünket, melyek távollevők közti levelezés és megbízottak által jönnek létre, Savigny, 12 ) [I. Wächter-t 13 ) sBar-t 14 ) is] a levelezés utján való szerződéskötés tekintetében, mely esettel ô a küldött utjáni szerződéskötést egyenlőnek tekinti, ismét három kérdést fejteget: a) hol köttetett meg a szerződés? b) melyik hely állapítja meg a bíróságot? c) melyik B ) 33 1. 10 ) Bar. 233. 1. — Wächter, 25. k. 42. 1. — Thöl, 188. 1. — Windscheid, Pandekten I. k. 77 1. ") 202. 1. — L. Wächter, 25. k. 45. 1, — Bar. 235 s köv. 1. 12 ) 235 s köv- 1., 256 s köv. 1. 18 ) 25., 44. 1. ") 128., 236., 263. 1.
