Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXL SZÁM. 57 De semmi sem korlatolîâbb a fogolyra nézve, mint azon tér, a melyen ö szellemi észleleteit gyűjti. E tér az ö zárkája, munkahelyisége, a ház, a sétaudvar, a templom, az iskola. Oly szellem, a melynek gazdag múltja van, hosszabb ideig mintegy saját zsirjából élhet. A legtöbb fogolynak azonban kevés szellemi tápanyag van rendelkezésére. Csak gyarló iskolai tanításban, vagy még hiányosabb házi nevelésben részesültek. Mindaz, a mit a fegyintézet oktatás tárgyában a templom, iskola, könyvtár stb. utján nyújt, a közvetlen szemlélet hiányát nem pótolhatja és ennélfogva évek folytán a leghátrányosabb nemű szellemi elszegényedésnek kell beállania. Gyenge emlékezet, nehézkes felfogás és gondolkodás látható jelei az alábbhagyott szellemi életnek. Nem csekélyebb mérvben mutatkozik ezen fogyatkozás 2. a fogoly kedély állapotában. A változatosság az, a mi az ember kedélyének élénkségét fentartja. Az öröm és szomorúság benyomásai váltakozva eszközlik azt, hogy az emberi kedély húrjai az ellankadástól és lehangoltságtól megóvatnak. Egyoldalúság, egyhangúság eltompit. Mi sem világosabb, mint hogy a foglyoknál évek folytán az ily eltompulásnak be kell következnie. A büntetés nyomasztó hatása, az övéitől való megválás, a szabadság elvesztése, a megbecstelenités szégyene, a vigasztalan kilátás a j >vőbe, a saját balgatagsága feletti bú, az elkövetett tett feletti bűnbánat, mindez óriásilag nehezedig a fogoly kedélyére, magakaszt minden szabad fellendülést és végül kiöl minden érzést. De hogy minő veszély háramlik ebből a fogolyra és közvetve a társadalomra, az bizonyára nem méltányoltatik a maga teljes jelentőségében. Az ember kedélyi életének kihaltával megyözödésem szerint összeomlott az utolsó bizalmat gerjeszthető korlát a bűntettel szemben és a társadalom az ily embertől — a mennyiben ezt az okosság vissza nem tartja — a legrosszabbat várhatja. De a hosszú fogság legvészthozóbb hatását ő. a fogoly akaratára nézve gyakorolja. Bizonyára nem hiba, az akaratot rugóhoz hasonlítani, mely a cselekményeket előidézi. Az akarat rugékonysága főfeltétele egy szellemileg ép embernek. A feslett, lomha élv-élet elgyengitheti ugyan az akaratot, elhanyagolt nevelés, rósz, társaság a jó útról eltérítheti, de az észszerüleg alkalmazott büntetés azt a legtöbb esetben ismét felelevenítheti. A bűntettesnek — kivéve a szokásos gonosztevőket — a fogságban egy lelki gyógyulási processuson kell keresztülmennie, a mely, ha szabályosan foly le, lábbadozással és a szellemi épség teljes helyreállításával végződik. Habár az egyének minőségéhez képest több vagy kevesebb idő kívántatik arra, hogy ezen állapot beálljon, mégis be fog következni azon időpont, a midőn az akarat ismét érvényesülni vágyik. Lehet, hogy erre több év szükséges, 10 év bizonyára nem. A mint ezen időpont megérkezett, a melyben az akarat tetté akar átváltozni, de ettől visszatartatik, akkor nem ritkán átcsap az ellenkezőbe Erély helyett akaratgyengeség áll be és ennek beálltával minden el van veszve. FÖKENDI IUOMÁNYOK. VII. 1875/8. 8