Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
54 CCCXXI. SZÁM. * i Sokkal nagyobb fontosságú lehet azon körülmény, hogy alólirtnak itten csak egy oly személyiséget van alkalma megfigyelni, a ki már 10 évi büntetési időt állott ki. l>e közelebbről tekintve a dolgot, még ez sem alterálhatja az adandó vélemény jelentőségét, mert egyátalában nem az észlelések mennyisége, hanem azok minősége dönt. A fenforgó esetben, ugy hiszem, különösen két pontot kell szemügyre venni. Először: hogy az ember a tapasztalatokat valósággal megélte légyen, azaz, hogy e megbírálandó egyéneket a fegyintézetbe léptük napjától kezdve ismerje és büntetési idejük végéig, vagy a jelen időpontig megfigyelte s igy mindazon változásokat, melyek rajtok s velük történtek, mintegy résztvevöleg megélte légyen. Másrészt szükséges, hogy a nyert, levont tapasztalatok becsét illetőleg ne ug) vélekedjék valaki, hogy e tekintetben az évek száma gyakorolt befolyást. Nézetem szerint a feladat az: a több évi fogság hatása körüli tapasztalatokat éles szemmel felfogni. Végül nem hagyhatom emlités nélkül, hogy a sok évi fogság befolyásai lényegesen változnak azon módozatokhoz képest, melyek mellett a fegyencz azt szenvedi Ennélfogva a befolyás jellemzésénél erre különös tekintettel kell lenni. Ezek után szabadjon azon kérdésre felelnem, „hogy minő tapasztalatokat szerezterr én a sok évi fegyházbüntetés tekintetében? A leirat rendeletéhez képest tekintetbe veszem. a) A foglyok testi állapotát. Bármily kevéssé sikerülne- csak megközelítőleg is meghatározni azon viszonyokat, melyek az ember kifejlődésére, életére és testi jóvoltára nézve normálisaknak volnának nevezhetők és bár még sokkal kevésbé lehetne csak az emberek nagyobb részének is meg adni azon eszközöket, melyekkel a normális kifejlődésükre szükséges viszonyokat maguknak megszerezhetnék, annyit mégis teljes bizonyossággal lehet állítani, hogy azon viszonyok melyek között egy fegyencz él, az ő kifejlődésére és életére nézve nem a normálisak. A fegyenczet a szabad mozgásban, a fris levegő élvezetében, a táplálékban stb. korlátozni kell, mely korlátozások szükségkép kártékonyán hatnak a test szervezetére és pedig annál nagyobb mérvben, mentül tovább tartanak. De ha a fogság nem normális állapot az ember fejlődésére nézve, akkor kell, hogy annak gátló befolyása az emberi test szerveinek minden rendszerében érezhető legyen. Bizonyítja ezt a tapasztalás. Tekintsük 1) a mozgás szerveit, melyekhez a csontrendszer, az izomrendszer és az idegrendszer tartozik. A hosszú tartamú fogságnak ezen szervekre való hátrányos^ befolyása félreismerhetlen. A fegyintézetekben eszközölt mérések alkalmával észlelt tény az, hogy a foglyok testük súlyából kivétel nélkül veszítenek. Ez kézzel fogható bizonyiték arra nézve, hogy a test tömege fogyatkozást szenvedett, valamint arra nézve is, hogy a testet alkotó anyagoknak a táplálék általi bevezetése nem egyenlő a rendes testi elválasztások által okozott anyagveszteséggel. Habár sok esetben a súly ismét gyarapodik, még is valamennyi szakember egyetért arra nézve, hogy a fogság alatt, nevezetesen az évekig, illetőleg 10 évnél továbbtartó fogság alatt — még a testi működések normális állapotát téve is fel — az eredeti testsúly többé vissza nem tér. Tény továbbá az is, hogy hosszasabb fogság után valamennyi fogoly testének bizonyos feszes, hajlithatlan volta miatt panaszkodik, testi erejében nem bízik: és azért gyakran kérve kéri, hogy elbocsáttatása előtt nyujtassék neki alkalom erejét megpróbálni. Végül elvitázhatlan tény, hogy a foglyok idegrendszere a fogság által rendkívül gyengittetik.
