Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 225 donát képező erdőtermékeknek az erdőből való jogellenes eltulajdonítása : nem szűnik meg lopás lenni az által, mert büntetéséről az erdőtörvény rendelkezik. A lopás külső elemére vonatkozólag megkívántatik még: hogy a dolog rndsé legyen: „Bei nostrae furtum facere non possumus". Ezt már Paulus sententiája tüzetesen kimondotta, s mai napig is áll. A ki oly dolgot tulajdonított el, mely akkor, midőn ezt tette, örökségképen reá szállt — habár e körülményt nem is tudta: lopást nem követ el. A lopás tényálladékára nem szükséges, hogy a dolog azé legyen, a kinél az, az elvétel idején volt ; sőt még az sem : hogy a birlaló detentiójának jogosnak kell lennie. A törvényjavaslat szövege szerint elég: ha a dolog, viszonyítva az azt eltulajdonító személyhez, idegen dolog: vagy is ha az, a tettest tekintve : nem ezé, hanem másé, Természetesen azon, a subjectiv mozzanatnál kiemelt hozzáadással; mely szerint a tettesnek egyszersmind tudnia kell, hogy a dolog nem aa Övé, vagy is •— hogy az „idegen dolog 11 . Az eszme, a dolognak három viszonylatban való szemügyre vételét teszi szükségessé : a res nullius, a res 'derelicta, és az elvesztett, illetőleg az elhányódott dolog. A mi senkié: annak elvétele illetőleg tulajdonná tétele által nem követtetik el bűntett; az ily dolognak elfoglalása, megszerzése: a polgári törvények szerint megengedett szerzési jogezím. Ugyanez áll az elhagyott dologra nézve is : „ Si res pro derelicto habita sit : statim nostra esse desinit, et occupantis fit". (Fr. 1. Dig. pro derel. 41. 7.) Más kérdés azonban az, hogy mely esetben tekinthető valamely dolog elhagyottnak? Az elvesztett, vagy az elhányódott dologról a 348. §-nál szólandunk. Most csak azt emiitjük meg: hogy az elhányódott dolog, melynek hollétét nem tudja a tulajdonos, melyet tehát corpore — közvetlen behatás által nem birtokol: nem szűnt meg az ő birtokában lenni, ha az egyébként az Ő uralmának alávetett helyen létez. Az ily dolog jogellenes elvétele nem képezi a talált dolog eltulajdonitását : hanem lopást. Bizonyos értelemben igaz Schütze azon állítása : hogy nem mindaz tekintetik talált dolognak, a mi elveszett, s nem is mindaz tekinthető elvesztett dolognak, a mi megtaláltatik. Nehézség merült fel, s több törvény szükségesnek látta azon nehézséget határozott szabály által eloszlatni : a közös tulajdonra nézve. ElkÖvethet-e lopást a közös tulajdonos a közös tulajdont képező vagyon, vagy ennek egy része elvétele által? Az örököstárs lopást követ-e el az örökség valamelyik részének — a többi örökös beegyezése nélküli eltulajdonítása által? A badeni büntető törvénykönyv 379. §. különösen rendelkezik a közös dolgok ellopásáról : „ Wurde ein Diebstahl von einen Miteigentümer oder Gemeinschaftsgenossen an gemeinschaftlichen Sachen, oder von einem Mitberechtigten an der noch ungeteilten Erbschaß begangen, so kommt bei Bestimmung des Betrages des Diebstahls nur der den übrigen Betheiligten zugehörende Theil in Anschlag." A polgári jog szerint ugyanis, a meg nem osztott, a közös tulajdon egész állagában, valamennyi tulajdonosnak tulajdona: a tulajdonjog bennrejlik az el nem különített, a meg nem osztott tulajdon mindenik részében. A megosztás előtt nem lehet mondani: hogy ezen rész ezé, a másik rész — másé. Minthogy pedig a lopás tényálladékához okvetlenül megkívántatik: hogy a dolog másé legyen: ez pedig a közös tulajdont illetőleg, s vonatkozólag annak mindegyik tulajdonosára, az ily tulajdonnak semmiféle darabjára vagy részére — a megosztás előtt nem foroghat fenn: ebből vonatott le azon következtetés, hogy a közös tulajdonosok által a közös tulajdonon lopás nem követtethetik el. A positiv törvények mindazonáltal ezen esetet is, mint lopást akarván büntetni: innen származott az -— hogy több törvényhozás, külön tételben látta szükségesnek kifejezni: hogy ily esetben csak akkor nem követtetik el lopás, ha a közös tulajdonos nem vesz el többet, mint a mennyi Őt jogosan illeti; a mennyiben pedig, a tulajdonos FŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1875/8. 29
