Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 213 A lopás bensó', vagyis eszményi constitutiv elemei. A törvényjavaslat 322-ik §-a a tolvaj intentionalis irányára vonatkozólag csupán a czüt •smliti a nélkül, hogy a bűntett anyagi ismérveihez — a külső cselekvéshez viszonyított „dolus" nyíltan kifejeztetnék. A ^tudva a és „jogtalanul," mely két kifejezés az 1843-ik évi javaslat ^94. §-ában előfordul: a jelen javaslat 223. §-ában sem együtt sem külön nem emlittetnek. Hogy a lopás nem követtethetik el szándék nélkül: az már a törvényjavaslat általános részének 75. §-ában ki van mondva, mely szakaszban ~- valamennyi bűntettre és vétségre kiterjedőleg rendeltetik : hogy bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmény képezhet, s a gondatlanság még a vétségre vonatkozólag is — csupán a törvényben különösen megjelölt esetekben képezi ennek benső elemét. A szándék tudathál és akaratból állván: a lopásnál úgy — valamint más bűntettnél vagy vétségnél is, ez alkatrészek majd egyike, majd másika jő határozott kifejezésre; de a ttettes szellemi tevékenységének át kell foglalni a bűntett lényeges ismérveit képező valamennyi ^anyagi elemet. Ezen szabály — azon büntetendő cselekményekre is kiterjed, melyeknek tényálladékához, a törvényben meghatározott bizonyos eredmény is tartozik, a mennyiben a törvény r e tekintetben kivételt nem állapit meg (culpa dolo déterminât a). Minthogy azonban a lopás formális ^bűntettet, illetőleg vétséget képez: ez okból az eredmény nem foglaltatik a törvény által megbatározott ismérvek közt. Hogy tehát valaki lopásban bűnösnek mondassék ki: a tettesnek — eltekintve a czéltól — az intellectualis constitutiv elemeket, az alanyi tényálladékot illetőleg tudnia kell : 1. hogy a dolog, mélyet elvesz: nem az övé; 2. hogy 6 ezen, dolognak eltulajdonitasi vagy használati szándékkal való elvételére: nincs jogosítva. E második irány ekkép is formulázható : a tettesnek tudnia kell, hogy azon ingó dolgot melyet a birtokostól vagy a birlalÓtól elvesz: a tulajdonosnak, illetőleg a dolog birtokosának vagy Mrlalójának jogos beegyezése nélkül veszi el. Az ezen kettős tudattól áthatott elvételi akarat, képezi a lopásnál megkívántató szándékot. De elengedő-e a lopás dolusának megjelölésére az itt körvonalozott szándék? Ez mindakkoráig nem szűnt meg a controversiák tárgyát képezni. A franczia Code fentebb idézett czikke, & dolus megjelölésére ezen határozót „frauduleusement" használja. Ezen szó többek által egyértelműnek vétetett a lopásnak — a római jog általi definitiojában előforduló n fraudulosa u — melléknév értelmével: ez utóbbi pedig, nagy tekintélyek buvárlatának alapján: a föltevéses, a szándékos cselekményt — ellentétben a gondatlanságból elkövetései — a culposus cselekménynyel — jelenti: ugy hogy Paulusnak egyik definitiojában a „contrectatio fraudulosa u ugyanezen classikusnak másik sententiájában használt ezen kitétellel „dolo malo contrectat" azonosnak fogadtatott el. Be vájjon valóban megfelel-e a kifejezés ezen értelemnek? És nem lehet-e attól tartanj, hogy a frauduleusement szűkebb értelmet foglal át, mint a szándék 9 Erre vonatkozólag már régen merültek fel kételyek: a belga büntető' törvénykönyv előkészitése alkalmával pedig x újra szemügyre vétettek. A törvényhozás mindkét házának bizottságában, {különösen hivatott részről fejeztetett ki az eziranti aggály, s inditványoztatott, hogy a lopás íjszellemi ismérvéül, a< „frauduleusement" mellé a „méchamment* — gonoszul, gonosz szándékból vagy czélbóH — is vétessék fel. Á kérdés lényegével legközelebb az animus lucrie, szempontjából fogunk foglalkozni. Tanulságos mindazonáltal, hogy mindkét kamara bizottsága — épen ugy mint a német büntető ^könyvre nézve &É észak-német szövetség parlamentje •— a praxisra való tekintettel mellőzte az mjitást, s ragaszkodott a fenállö törvényben foglalt meghatározáshoz.
