Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
cram SZÁM. 167 lag hosszú ideig tartó betegségbe esett" f Senki sem kívánhatja tőlünk a delimitatiot; sem a hosszú betegségnek viszonyítását a 291. §. alá tartozó esetekhez. Mi csak is annyit mondhatunk, hogy ez alatt, az uralkodó nézetek szerint: a gyógyithatlansággal határos betegség — a „Siechthum" ; une maladie paraissant incurable — értetik ; bár ennek értelmezésére szintén nem hiányzanak a különböző variánsok. A törvényjavaslat azon kifejezése: „előreláthatólag 11 az orvosra utal, a kinek a szakértői véleményadás alkalmával kell nyilatkoznia arról; vájjon tudománya szerint — előre látható-e, hogy a sérült hosszú időig fog betegségben sínylődni ; ugyanez áll a további két elemre a foglalkozás folytatására való képtelenség és a feltűnő eltorzitás tartamára nézve is, A 294. §-hoz. A 293. %-ban meghatározott büntetés alkalmazandó akkor is: ha a r testi sértés, terhes állapotban levő nö ellen követtetett el, s a no méhmagzatát elvesztette. Ezen eset — tekintet nélkül a cselekmény által a nőnek okozott betegsége tartamára, máimagában a súlyos testi sértés közé számíttatik. Oka — a két élet veszélyeztetése, mely veszélynek tudata által — a teherben levő nő bántalmazásától mindenkinek vissza kell tartatnia. De már ebből következik : hogy e szakasz csak akkor alkalmazható, ha bántalmazó — a nőnek ezen állapotát tudta, illetőleg — ha hűljelek által erre figyelmeztetve volt. Ha a tettes e körülményt sem nem tudta; vagy ha a no alkata nem volt olyan, hogy a tettesnek e körülményt fel lehetett volna ismerni; vagy ha a viszonyok, melyek közt a tett elkövettetett, a nő terhes állapotának felismerését egyébként akadályozzák: ez esetekben a jelen szakasz nem lesz alkalmazható. Az olasz javaslat ezt világosan is kifejezi ezen szavakkal: „o se commessa (la lesione personala voluntaria) contro donna incinta, da chi ne conosceva lo stato, ha prodotto Taborto". A 295. §-hoz. Ha a tettes szándéka à 293. és 294. %-ban felsorolt következmények valamelyikére irányult és az be is következett: a büntetés 5 évig terjedhető fegyház léend. A dolus determinatus — lia annak az eredmény is megfelel, súlyosabb bűnösségi és büntetési fokot állapit meg : mintha ugyanazon eredmény — a tettesnek nem határozottan erre irányzott szándékából véghezvitt cselekménye által okoztatott. A könnyű testi sértésre irányzott szándékra nézve : e tekintetben külön qualificálás nem szükséges. A minimum és maximum közötti hézag: a bűnösségnek a szándék szempontjából való fokozottsága esetére is elég, hogy a megfelelő büntetés megállapítható legyen. Másképen áll a dolog : ha a dolus determinatus — illetőleg a praemiditatio egyenesen a 293. §-ban meghatározott teljes következményekre volt irányozva, vagy ha a terhes állapotban levő nő előre megfontolt szándékkal bántalmaztatik, s ezen bántalmazásnak átgondolt okát az abortálás képezi. Hogy ily esetben a gonoszság nagyobb, intensivebb, tartósabb, a veszély fokozottabb: azt külön bizonyítani nem szükséges. A 293. §. alkalmazására elég: ha az ott meghatározott súlyos következmények — mint a bántalmazásnak nem szándékolt, habár a tettes gondolatában beköyetkezhetőnek látott eredményei állanak elő: ellenben a 295. §. azt tételezi fel: hogy a tettes egyenesen azért bántalmazta a megtámadottat: hogy ebből a 293. §-ban meghatározott következmények eredményeztessenek. Az előbbi esetekben az érintett következmények elmaradása sokkal valószinübb: az utóbbiban .tettes egyenesen ezekre irányozván törekvését : az időt, a helyet, az eszközöket akként
