Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
160 CCÖXXI. SZÁM. Vitessék keresztül az ezen causa divisionis-b&ii rejlő eszme következetesen, s az eredmény: a hármas felosztás leend. A könnyű testi sértések mai tömegéből ki fog kebeleztetni azon csoport, mely súlyosabbnak tartatik, mint a többi, s a kihelyezett esetek, miután ezek súlyosabbak — a eoncurrálló közérdeknél fogva a közhatóság inditványozási körébe helyeztetnek. Adjanak a kihelyezett esetekre — mint elismerten súlyosbakra, ezen súlyossági minőségüknek és természetüknek megfelelő büntetési tételt, akár a mostani maximum fentartásával, akár pedig, a mint sok részről inditványoztatik, felemelve a mostani maximumot 5 évig terjedő fogházra: szállítsák le ennek megfelelői eg a megmaradt csoport büntetési tételét ez ide tartozó sérülések csekélységének arányához képest: s nem történik egyéb, mint a szükségesnek tartott vonal következetes végig húzása az egész rendszeren, a mi által az annyi részről bevallott szükségnek a gyakorlati férfiak által követelt irányban is meg lesz felelve. A felosztás kérdését első rendben büntető politikai kérdésnek kelletvén tekintenünk: a gyakorlatnak újabban kifejlődött, s nálunk is a legilletékesebbek által kifejezett követelménye irányozta a kettős felosztás helyett a hármas felosztás elfogadását, s criterionjainak a törvényjavaslat általi meghatározását. Követtük Belief, ki hangsúlyozza: hogy a criteriont, a határvonalt, ä törvénynek kell megállapítania: „La loi pénale doit nécessairement poser une limite pour la distribution des peines entre les blessures légers et les blessures graves.* 1 A 290-ik §-hoz. À ki másnak testét megölési szándék nélkül bántalmazza, vagy egészségét megsérti, ha, ennek következtében, a bántalmazott vagy sértett rendes foglalkozásának folytatására 8 napnál tovább képtelenné vált, vagy ha egészsége 8 napnál hosszabb időre megrontatott: a testi sértés bűntettét, ha pedig a bántalmazásból vagy sértésből csekélyebb következmény származott: a testi sértés vétségét követi el. A törvényjavaslat nem definiálja a testi sértést, s nem dönti el az orvosok és az orvosi facultások közti vitát. Hogy mit értenek a testi sértés alatt az orvosok? s vájjon az a test épségének megtámadásában, vagy az egészségi állapot megzavarásában áll-e? vagy pedig testi sértést képez-e „minden oly hatás az ember testére, mely által fájdalom, undor vagy más testi roszullét okoztatik^ : e controversiák nem tartoznak a törvény keretébe. A törvény megjelöli a testi sértés anyagi és eszményi ismérveit, körülírja a bűntett tényálladékát, és ha az, a mit törvény erre nézve meghatározott, a croncrét esetben fenforog : a törvény értelmében testi sértés létez. Ez még az esetben is — csupán látszólag változik, ha azon ismérvek, valamely más büntetendő cselekmény nyel concurrálnak — mely esetben a testi sértés, s azon másik bűntett — például a 314. §. meghatározott esetek valamelyike — complex bűntettet képeznek. A testi sértés az marad ez utóbbi esetben is, a mivé azt a jelen fejezet minősiti; azonban constitutiv elemévé válik egy másik bűntett súlyosabb qualificationának, s ezen Összesítés szempontjából határoztatván meg a kettős bűntettből képzett bűntettnek nagyobb büntetése: mindkét bűntett Qgy — felemelt büntetési tétellel büntettetik. A testi sértés benső constitutiv elemét illetőleg, a cselekménynek — a mulasztást is ideszámítva, szándékosnak kell lennie ; de a szándéknak csak arra kell irányoztatma, a mit a tettes tesz vagy mulaszt, nem egyszersmind a tett vagy mulasztás eredményére is. Ha a tett olyan, hogy abból az élet rendszeres szabályai vagy a tettes tudomása szerint azon eredmény szokott bekövetkezni, a melyet a törvény a testi sértés physical eleméül megállapit, s ezen eredmény tettleg be is következett : ez esetben azon ellenvetés, hogy a tettes ezen eredményt nem czélozta, hogy ez nem volt szándékában — nem menti fel Őt.
