Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 157 ez egyike azon vitás kérdéseknek, melyekről a törvényjavaslat átalános része VIII. fejezetének indokaiban bővebben szólottunk. A felosztást illetőleg, a testi sértések ép ugy mint az emberölések — mindenekelőtt: szándékosokra és gondatlanságból számlázottakra oszlanak. A további felosztás : a testi sértéseknek súlyosságuk szerint osztályozását állapítja meg, mely tekintetben törvényjavaslatunk három osztályt különböztet meg. A controversia tehát : vájjon a testi sértésnél, súlyosság szempontjából a hármas vagy kettős felosztás fogadandó-e el, vagy pedig a mint ezt az orvosok— s a legnagyobb hangsúlylyal Limann — követelik, minden felosztás mellőzendő : már az által is az előtérbe lép, mert törvényjavaslatunk első szövegének megállapításakor — a kettős felosztás fogadtatott el ; míg az utóbb előterjesztett — módosított szövegben a hármas felosztás jutott érvényre, A kérdés tehát Önkényt felmerül hogy melyek voltak az elhatározó okok az előbbi rendszer elfogadásánál? s mely indokok találtattak elég nyomatékosoknak a rlndszer-változás igazolására? De ezzel még nincsenek befejezve a felosztás controversial Mind a kettős, mind pedig a hármas felosztás keretén belül is felmerül még azon további kérdés: vájjon megengedve a kettős, vagy pedig a hármas felosztási rendszert : az elválasztó vonal az egészségmegzavarás illetőleg a munkaképtelenség napjainak száma által jelöltessék-e meg s ez által, az úgynevezett „dies eritica 11 körülit vitákra nyittassék alkalom? vagy pedig a sértés fokai a súlyosság két vagy három különböző fokának megfelelő megjelölésekkel könnyű, jelentékeny és súlyos testi sértésekül különböztetvén meg a törvényben : mindenik concret esetben az orvosra bizassék annak meghatározása : hogy az észlelt sérülés az orvosi tudomány tételei szerint enyhének, jelentékenynek, vagy súlyosnak tekintendő-e ? Azon kérdéssel tehát, hogy miért fogadtatott el a hármas felosztás? s miért állapíttattak meg criterion gyanánt a betegségi napok ? — már önigazolás végett is szükséges lesz foglalkoznunk. Annyi kétségtelen, hogy e kérdés: vájjon könnyü-e valamely testi sértés, vagy nem könnyű? és ha nem az: vájjon súlyos-e, vagy nem súlyos? nem jogtudományi kérdés. A jogtudósnak, a bírónak és a törvényhozónak az orvostól kell ezekre a feleletet várni s a törvény általi biztos megállapítás is csak az esetben érhető el, ha ez az orvosi tudománynak vitán kivül helyezett, apodicticus tételére támaszkodhatik és ezt emeli törvényerőre. Ámde, ha az orvosi tudomány nem jutna ezen eredményre ; ha a különbség határvonalait nem képes megjelölni, ha átalános hatályra számított tüzetességgel nem határozhatja meg: mi a könnyű, mi a súlyos testi sértés? hol végződik az egyik? hol kezdődik a másik? ez esetben a törvényhozó nem birhat azon minden ellenvetést előre kizáró biztos alappal, melyet megszerezni óhajt, s mely a törvény illető határozmányait, az önkényesség minden vegyitékétől felmenthetné. Ily esetben három utat követhet a törvényhozás : Azt teheti ugyanis: 1. hogy egész általánosságban és minden közelebbi megjelölés nélkül, büntetendőnek nyilvánitva a testi sértést : az ez által kozott sérülés valamennyi eseteire, egy büntetési tételt állapit meg. E büntetési tételnek a dolog természeténél fogva, igen tágnak kell lennie, hogy abban a legenyhébb tüszurás az ember physiologicus rendszerének csaknem teljes szétrombolásáig, sőt az előre eltökélt szándékból véghezvitt legsúlyosabb testi sértésig megfelelő büntetését találja. E büntetési tétel minimuma 24 órai fogház maximuma pedig 10 évi fegyház volna; e szerint lenne a törvényben' egy büntetési tétel, mely 24 órai fogháztól 10 évi fegyházig terjed. E rendszer mellett — mindenik concret esetben az orvos feladatává válik : megmondani, hogy a sérülés könnyű, jelentékeny, vagy súlyos-e? s ennek folytán a biró feladata lenne: a büntetési tétel rengetek keretében kikeresni először a megfelelő büntetési nemet, — fogház,
