Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 11 „Engedjék meg, hogy a mondottakat bebizonyíthassam, egy hasonló tény által, mely eszembe jut. Azon államokban, a hol az ostorozás mint büntetési nem fennáll, minden ember azt hiszi, hogy szabad embertársát ostorozni. „Az elzárás elég biztosítékot nyújt a bűntettesek ellen. A mi börtöneink nem könnyen eresztik ki azt, a kit meg vannak bizva őrizni mindnyájunk biztosságára. Azon felül nem kell félni, hogy a gyilkosok visszaesőkké fognak válni. A gyilkosok nagy ob része mély bánatot tanusit az elkövetetett bűntett felett. „Sok esetben a birák haboznak kimondani a halálbüntetést. Ez rajtam is megesett nem egyszer. Még inkább igy lesz a dolog, ha az esküdtszéki intézmény be lesz nálunk hozva. Ebből az következik, hogy a legsúlyosabb bűntettek büntetlenül maradnak. . , . ft A minister belebocsátkozott némely statisztikai részletekbe és megemlitette, hogy tizennyolcz év óta a halálbüntetés a rajnai provincziában 189-szer mondatott ki, de az itélet csak hat esetben hajtatott végre. A többi egyesült tartományokban a halálbüntetés 237-szer mondatott ki és 94 esetben hajtatott végre. „Annak eltörlése tehát — úgymond a szónok — a társadalomra nézve nem lesz veszélyes. ..." Egy elég hosszadalmas vitatkozás után, mely kevés érdekes mozzanatot mutatott fel, a halálbüntetés eltörlése kimondatott 294 szavazattal 37 ellenében, tehát 257 szavazattöbbséggel. De a korona megtagadta az országgyűlés ezen határozatának szentesítését és október hó 13-án ahoz a következő üzenetet intézte: „Mi újra bemutatjuk a halálbüntetés eltörléséről szóló törvényt, mely az országgyűlés által szentesítés végett hozzánk terjesztetett oly czélból: hogy az országgyűlés még egyszer vizsgálja meg annak szövegét, mert komoly aggályok merültek fel azon esetekre nézve, melyekben a jelenleg fennálló törvények kivételképen fentartandók volnának. Ennélfogva felhívtuk a ministeriumot egy külön javaslat kidolgozására, melyet megküldünk az országgyűlésnek, hogy a felett nyilvánítsa nézetét." Az új törvényjavaslat igy szól: „1. §. Jövendőre, a halálbüntetés csak kivéteíképen íog alkalmaztatni, háború és ostromállapot eseteiben. Ezen eseteket kivéve, a halálbüntetés eltöröltetik. „2. §. A halálbüntetés azon tartományokban, melyekben az általános jog (droit commun, das gemeine Recht) van érvényben, életfogytiglani fogság által, a rajnai tartományokban életfogytiglani kényszermunka által helyettesittetik. „3. §. Háború vagy ostromállapot esetében a jelenleg fennálló törvények maradnak érvényben, „4 §. A halálos Ítéletek, melyek a jelenleg fennálló törvények értelmében hozattak, valamint a 3. §. alapján hozottak is enyhitendök, ha a háború vagy ostromállapot megszűnte alkalmával még nincsenek végrehajtva." Mindeddig ezen törvényjavaslat nem tárgyaltatott az országgyűlés által. Dánia, Svéd- és Norvégország. 68. A bűntettek és vétségek megtorlása Dániában az átalános codexben van szabályozva, mely 1683-ban hirdettetett ki V. Keresztély által és mely együttesen magában foglalja a polgári jogot, a polgári eljárást és a büntető jogot. Ez utóbbi reformáltatott több specialis törvény által, melyek 1833. óta hozattak. De ezen országnak egész büntető törvénykezése még mindig azon századnak hordja jellegét, mely azt születni látta és a legutolsó törvények, melyek eme elavult 1683-ki codexet módositák, kevés dicséretet érdemelnek. * 2*
