Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCCXXI. SZÁM. 129 kihagyatást indokolni — főleg azért; mert ezek, ha tartalmukra egyetértünk, s ha nem fölöslegesek : a becsület elleni delictumokra nézve felállított bármily rendszer mellett is helyet foglalhatnak, s úgy kihagyatások nem a rendszer következményét képezi. A német birodalmi büntető törvénykönyv 195. §. az irodalmi, művészeti és ipartermékek, a jogok védelme, az érdekek képviselete fölötti bírálatokra, továbbá az elöljárók és főnöknek részéről az alárendeltek iránt kifejezett rosszalásokra nézve különösen kimondja: hogy ezek magukban véve büntetlenek, s csak az esetben esnek büntetés alá, ha a kifejezések formájából vagy a körülményekből a sértési szándék derül ki. Mi ezt nem vettük fel, s erre — a többi államok fennálló büntető törvénykönyvében sem találunk példát. Nálunk soha sem jutott valakinek eszébe becsületsértés miatt vádat emelni vagy sajtópert indítani: mert irodalmi — művészeti — vagy ipartermékek fölött rosszaló birálat mondatott, illetőleg íratott. A helyeslő vagy rosszaló birálat mindenki által oly természetes jogának tartatik Magyarországon, ez oly szükséges — lényeges folyamatja a véleményszabadságnak, hogy 'ennek büntetlenségét kütán törvény által biztosítani akarni, annyi volna, mint magát a jogot kérdésessé tenni, mint annak lehetőségét elismerni: hogy e jog egy külön törvény adománya. Németországban szükséges lehet ez intézkedés, ott igenis voltak esetek s Hitzig „ Annalen"jében feltalálhatók, melyekben csupán azért emeltetett becsületsértesi panasz; mert valaki sajtó utján közzétett bírálatában, egy munkát rosznak talált. Egy egyszerű „Utazási leírás" elleni kritika : bűntető eljárás tárgyát képezte. És ez oly komoly kérdésnek tartatott : hogy az emiitett jogtudományi folyóirat külön czikket szentel az ítélet helyességének bebizonyítására, mely kimondotta, hogy az objectiv — habár roszaló kritika, nem állapit meg becsületsértés. Ily előzményekkel mi nem birunk ; s minthogy senkinek sem jutott eszébe a rosszaló becsületsértéssel összevegyiteni ; ez okból nincs is szükség annak büntetlenségére törvényt alkotni. Ugyanez áll az elöljárók általi feddésre is, a mit nálunk részint a törvény világosan megenged, sőt rendel ; részint pedig a hivatalnoki hierarchia természetes kifolyásának tekint mindenki. A kit a felügyelet illet: azt, ha szükséges, a rosszalás is illeti; a kinek kötelessége az alárendeltet helyesebb, pontosabb, buzgóbb, vagy értelmesebb tevékenységre inteni : annak kell joggal birni arra is, hogy alárendeltjének eddigi magatartásával elégedetlenségét, roszaló alakban kifejezze. Más azután az: hogy hol vannak a birálat — hol vannak a jogos megrovás határai. Ott, a hol a birálat nem birálat többé : hanem becsületsértés : ott, a hol a hivatalos rosszalás nem rosszalás többé : hanem nyilvános rágalom, meggyalázás, vagy lealacsonyitás ; a hol csak a keret vagy a forma olyan, mintha birálat volna, de a tartalom — a szerző intentióinak gyanusitása és lealacsonyitása ; a szerző egyéniségének, vagy a munkán kivül eső cselekményeinek, viseletének s viszonyainak rágalmazó és becstelenitő ecsetelése : ott vege van a büntetlenvélemény-nyilvánitásnak, a munka hibái kimutatásának, s a bírálatnak; ott már a pasquilussal állunk szemben — ez pedig büntetendő cselekményt képez. A német törvény értelme is csak az : hogy ha valaki pamphletet ir más ellen, s pamphletjét birálatnak mondja: munkája — nem annak neve és alakja, hanem lényege és tartalma szerint lesz megítélendő. Ámde ezzel nincs más mondva, mint az ; hogy a törvénynek a becsületsértésről szóló rendelkezését nem helyezi ki hatályból azon körülmény, hogy a becsületsértés — úgynevezett irodalmi kritikai köntösébe öltöztetett. Ez igy állván, a mi törvényjavaslatunk 249. §-a teljesen elséges arra, hogy a czél eléressék. E szakasz ugyanis egészen átalános, és nem szorítkozik a sértés bizonyos formájára, sem nem állapit meg kivételt. Ez okból nincs szükség külön ismételni: hogy a becsületsértés minden formában elkövetve — becsületsértés; de egy bizonyos formában — bírálati formában elkövetve becsületsértés. Ennek külön kimondása tehát felesleges; de más részről nem is tanácsos: mert azon téves felfogásra adhatna okot, mintha a bírálat alakjában vagy keretében elkövetett becsületsértéshez más FŐRENDI IttOMÁNYOK. VII. 1875/8. 17