Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXL SZÁM. 123 A törvény a közhivatalnoktól követeli, hogy magánélete is tiszteletre és bizalomra méltó legyen. A birákra és bírósági hivatalnokokra, valamint a kir. ügyészség tagjaira nézve kimondja ezt az 1871: VIII. t.-cz.; a köztörvényhatósági, s községi hivatalnokokról pedig ugyanezt rendelik az illető törvények. Ha tehát valaki „korhelynek", „kártyásnak", „uzsorásnak" nyilvánít ily közeget, s e miatt biróság elé állíttatik: ha azt hiszi, hogy az, a mit állított, való, jogában áll a valóságot bebizonyítani, mert ámbár az emiitett invenctivákban állított tények nem vonatkoznak a hivatalnok hivatali feladatainak mikénti teljesítésére, hanem annak magénéletére, mindazonáltal magánéletének tisztességes volta a törvénynél fogva közérdeket képezvén a közérdeket mozdítja elő mindenki, a ki bebizonyítja, hogy valamelyik közhivatalnok az ő tisztességes életmódját követelő közérdeket sérti. A 251. és 252. §§. többi intézkedéseinek fejtegetését és igazolását mellőzhetönek tartjuk: csupán arra nézve teszünk reflection hogy mig a 251. §. 4. pontja azon tényekre nézve, melyek a fentebbi 3. pont alatt nem is foglaltatvák, megengedi a valódiság bizonyítását, ha ezt az állitólag sértett fél maga kívánja; ezzel ellenkezőleg a 252. §. bevezetése, az ezen szakaszban felsorolt esetekre nézve még maga a sértett fél kiváságára sem engedi meg a bizonyítást A 252. §. átléphetetlen korlátokat állit fel azon érdekek oltalmára, melyeket a rágalomtól és a becstelenitéstől minden körülmény közt megvédeni szükségesnek lát a törvényjavaslat. A 251. §. 4. pontja a sértett fél kívánságától tételezi fel a valódiság bizonyithatását ; ez "sok esetben helyes, de ha figyelembe vesszük, hogy a magánbecsület megtámacltatása eseteiben a megsértett kényszerítve van vagy e kívánságát kifejezni, vagy a törvénykezési utat mellőzni, ezen szempontból e jognak korlátlan megadása előreláthatólag kétélű fegyvernek bizonyuland. Vegyük a női becsület megtámadását, s lehet-e feltennünk: hogy a sértett — ha egyátalan a törvénytől kér elégtételt — bátorsággal bírhasson a bizonyithatás megtagadására. És ha megengedi: nem valószinü-e, hogy ártatlansága daczára oly áron keilend megvásárolni az elégtételt, nielylyel az elégtétel nem ér fel. A 252. §. szoros határok közé szorítja a 251. §-nak 4. pontját, s eltiltja a bírót oly dolgok hallgatásától, vagy constatálásától, melyek sem a köz-, sem a jogos magánérdekeknek nem használnak; ellenben a családok nyugalmát felzavarják, s csakis a szerencsétlenségeket és a botrányokat szaporítják. Nem enged e szakasz bizonyítást a 261. §-ban megjelölt személyek elleni sértések esetében. Az ily sértések tulajdonképen a nemzetközi jog violatioi, s az intézkedés a viszonosság által is követelt De ehhez járul, hogy a követek elleni rágalmak sok esetben csakis a diplomatiai tárgyalásokra vonatkozó iratok előmntatása által lehetnek eloszlathatok; ezek előmutatása pedig gyakran épen reánk nézve lehet veszélyes. A müveit népek tisztelettel viseltetnek más nemzetek, azok fejedelmei és képviselői iránt; a fejedelmek és a nemzetközi képviselőknek — külső cselekményben nyilvánuló megsértését — szándékozza föltétlen törvényszegésnek nyilvánítani a kérdéses szabály. A második pont corrollariuma az inditványozási jognak, mely sokat vészit jelentőségéből : ha azt, a minek a nyilvánosság elé vonásától még a közérdek szempontjából is tartózkodni szükségesnek látja a közhatalom, tetszés szerint a szintérre hozhatná a botrányt kereső léhaság. A 3. pont sanctionálja azon jogszabályt : „res judicata pro veritate acceptatur". A mi jogérvényesen el vannak döntve: az befejezett dolog; való az: amit végérvényesen megállapított a bíró. A perújítás vagy az újra felvétel esetei és formái meg vannak határozva; ezeken kivül — a végitéletben vagy határozatban valónak elfogadott tények fölött — birósági vita nem keletkezhetik. Az exceptio veritatis még a 252. §. korlátai közt is tágabb, mint például az olasz törvényjavaslat szerint, melynek 411. czikke egyenesen azon elvet mondja ki: „hogy a valódiság bizonyítása nincs megengedve 11 , s csakis kivéte T esen sorolja elő azon eseteket, melyekben ezen elvtől eltérés engedtetik. 16*
