Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXL SZÁM. 115 hanem mindegyik külön-külön követelheti a rágalmazó megbüntetését, sőt ha egy vagy több kozülök elállott az üldözéstől, vagy elengedte a sértést: ez által a többieknek joga nincs alterálva. Ezen esettől ismét különbözik az úgynevezett indirect sértés, illetőleg becsületsértés, mely közvetlenül ugyan csak egy személy ellen van irányozva, de ennek viszonya egy vagy több másik személyhez, valamint a sértés természete olyan : hogy a sérelem ezen másik és harmadik személyre is kiterjed. Rágalomnál ritkán — vagy épen nem fordul elő ez eset : de igen is gyakran fordul elő a becsületsértés esetében. Minthogy azonban e helyen azzal foglalkozunk : hogy kik ellen követhetők el a XVII. fejezetben meghatározott delictumok: az összefüggés szempontjából itt foglalkozunk a kérdésnek ezen kiágazásával is Bizonyos szavak által, melyekkel a férjes nő illettetik : kétségtelenül megsértetik ennek férje is: bizonyos kifejezés által — mely közvetlenül a gyermek ellen intéztetik: megsértetik ennek anyja, sőt atyja is. Ez utóbbiakra nézve közvetett sértést fogadott el a német jog a római jog alapján „Patitur autem quis injuriam non solum pen semet ipsum, sed etiam per liberos suos, quos in poiestate habet: item per uxorem suam. u A kérdés történetébe nem lehet mélyebben bebocsájtkoznunk : kétségtelen az : hogy a becsületnek egész más értelmű felfogása uralkodván a római jogban, mint nálunk : a mai alapokon, a római eszme ma már nem védelmezhefŐ. De fenmaradt az indirect injuria mindannak ellenére, s a negyvenes években keletkezett német büntető törvények némelyike világosan elfogadta, mások pedig világosan visszautasították azt. Sajátságos -- hogy a kérdés: vájjon a most hatályban levő német birodalmi büntető törvénykönyvnek 195. §-sa által fentartatott-e az indirect injuria: folytonos vita tárgyát képezi, s mig Schwarze fiz igenlők sorában van: Bemer a leghatározottabban az ellenkezőt állítja: Herzog pedig azt mondja: Dem §. 195 liege dieselbe Idee zu Grunde, , 7 die der mittelbaren Betheilung an der durch die Beleidigung hervorgerufenen Rechtsverletzung* ellenben Meves a leghatározottabban az ellenkezőt törekszik bebizonyitani. A legtöbb valószinüséggel bir azon nézet : „hogy a 195. §. nem alapul juristical elven, mely szükségszerüleg követelné: hogy ellentétben a személy ellen intézett valamennyi büntetendő cselekménynyel, épen csak a nő vagy a gyermekek megsértése esetére adassék a férjnek, illetőleg az atyának egy különös indítványozási jog. Ezen szabály csak is történelmi indokokban találja kielégítő megfejtését." Törvényjavaslatunk nem is fogadta el az indirect becsületsértés eszméjét, melyről egyébiránt a nem-német büntető törvénykönyvek mitsem tudnak. Az indirect becsületsértés : két vagy több becsületsértést tételez fel, s két vagy több sértettnek ad kereseti jogot. Egy sértésért, mely tulajdonképen egy személy ellen volt irányozva : három sértésben válhatnék valaki bűnösnek ; sőt ha az, a kit megsértett, meg is bocsát neki: még mindig fenmaradt kettő, a ki őt üldözheti. Mit értett — a porosz büntető törvénykönyv a 162. §. és mit ért a német büntető törvénykönyv a 195. §. alatt: ennek tisztába hozatalát — a német tudósokra bizhatjuk: mi annál inkább mellőztük e kérdést, mert a mennyiben az inditványozási jog forog kérdésben: ezt elintézettnek tartjuk a IX. fejezet illető intézkedései által ; a mennyiben pedig egy személy ellen intézett sértésből két külön panasz emelhetése származhatik: ez irányban osztjuk Bemer nézetét: „Die Annahme von zwei unabhängigen Klägerrathen führt zu offenbaren Wieder sinnigkeiten. u A személyt illetőleg megemlitendő még: hogy a jelenlevő vagy távollevő személyek közötti megkülönböztetés mellőztetett. Azon felfogás — mely a jelenlevő ellen azért nem engedi meg a rágalom lehetőségét, mert rögtön védheti magát; nem állja ki a birálatot. Az, hogy forog-e fenn rágalom vagy becsületsértés: független attól, vájjon az, a ki becsületében megtámadtatik, jelen van-e vagy nincs. A jelenlét nemcsak hogy nem enyhíti mindig a merénylet súlyosságát ; hanem a legtöbb esetben fokozza, sőt közvetlenül veszélyessé is teszi azt. Ez volt az 1843-ik évi magyar javaslat 266. §-ának is alapeszméje, és ezen alapeszmét mai nap is fen tartandónak találjuk. 15*
