Főrendiházi irományok, 1875. VI. kötet • 289-321. sz.
Irományszámok - 1875-291
8 CCXCI. SZÁM. tekintettel arra, hogy a barátságos egyezség utjáni megoldást a hosszadalmas perlekedésnél előnyösebbnek tartom. A zálogtartókat a fenforgó nehézségek elhárítására utasítottam, s a szükségeseknek talált intézkedésekkel a kolozsvári jószágigazgatóságot biztam meg, melynek a folyó évi augusztus 22 én már is bekövetkezett zálogváltási idő közeledése alkalmából feladatául tettem egyszersmind, miszerint e tárgyban a lehető legnagyobb gyorsasággal járjon el, hogy az egyezségi tárgyalásoknak netaláni végleges megszakítása esetében az 1 évi záros határidő alatt megindítandó visszaváltási keresetre elegendő ido maradjon, s azon adatok és bizonylatok megszerzéséről is gondoskodjék, melyek az esetleges kereset felszereléséhez és a per során szükségesek lesznek. A kolozsvári jószágigazgatóság a f. évi augusztus 12-én keit s a törvényhozás jóváhagyásának fentartott kiegyezési szerződést f. évi augusztus 25-én felterjesztette. Az itt bemutatott •/• ezen szerződés %. és 9-ik pontjaiban benfoglaltatnak a fenforgó viszonyokra való tekintettel azon megállapodások, melyek a pénzügyi bizottság kívánalmainak megfelelnek. E mellett még csak azt jegyzem meg, hogy Trandafir György és társai, kik mint a gyalui uradalom gróf Bánffy-féle rész egy ötödrészben zálogbirtokos hitelezők az 1873-ik augusztus 12-én létrejött egyezmény ellen, ugy a képviselőháznál, mint hivatali elődömnél, annak felemlitésével, hogy a gyalui uradalom gróf Bánffy-féle résznek néhai ifj. Bánffy Györgyöt illetett V s része azon jogokkal, melyekkel bírt, 1836. évben a zálogidő tartamáig javukra végrehajtás utján lefoglaltatott, és az akkori törvények értelmében résignai tat ott is, s ez egyezség mindamellett mellőzésükkel köttetett, — óvást tettek, ezen óvásukat 1874. május 26-án a jószágigazgatósághoz intézett beadványukban visszavonták, s kijelentették, hogy miután méltányos igényeikre nézve a gróf Bánffy család tagjai, illetőleg jogutódaik részéről biztosítást nyervén, ez által elenyésztettek aggodalmaik, s lehető mérvben kárpótlás biztosíttatott a többi adora ányos örökösök s jogutódok részéről az egy Ötödrészes zálogbirtokosok részére is, óvásuktól elálianak, s nem kívánják annak tárgyalását. Az előterjesztett szerződésben benfoglaltatnak továbbá azon megállapodások is, melyek tekintettel a fenforgó körülményekre, és a zálogváltási határidőnek f. é. augusztus 12-én már is történt letelésére szükségesekké váltak. Miután az 1873-ik augusztus 12-én kelt szerződés ideje óta az állapot nem változott, a mennyiben a zálogtartók a kincstárnak átadandó területeket nem használták; — azon indokok pedig, melyeknél fogva hivatali elődöm az 1873. augusztus 12-éu kelt szerződést előterjesztette, az erre vonatkozó előterjesztésében elősorolvák, a beterjesztett szerződés jóváhagyását és a törvényjavaslat elfogadását tisztelettel kérem, és pótlólag még csak azt kívánom megjegyezni: hogy a vizjognak megnyitása a kincstári magurai erdőkre nézve igen kívánatos, a mennyiben ezen havasok addig semmit nem jövedelmeznek, mig ellenben ezek az igazgatóság legértékesebb fekvőségei közé fognak tartozni akkor, ha a Szamos völgye megnyílván, a termelendő fa Kolozsvárra szállítható leend, midőn egyúttal ezen város és annak környékén élénken érzett faszükség is elhárítva leend. Budapest, 1877. évi szeptember hó 27. Széli Kálmán s k.
