Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.

Irományszámok - 1875-267

CCLXVIL SZÁM. 157 biztosítására, az érdemleges határozat arra nézve, hogy a gyám vagy gondnok bú'nös-e s tartozik-e kártérítéssel? a bíróság hatásköréhez tartozván. A gyámhatóságot a számadások tekintetében fel kellett továbbá hatalmazni, hogy a számadót felmenthesse, vagy elmarasztalhassa. Jelen törvényjavaslat megadván a gyámhatóságnak azon jogot, (147. §.) hogy a gyám vagy gondnok jogait megszoríthassa, ebből természetszerűleg következik, hogy a gyám vagy gondnok oly gyámhatósági határozat ellen, melyben valamely cselekvény megtételére vagy abbanhagyására köteleztetik, — csak a felsőbb gyámhatóságnál kereshessen orvoslást, minthogy az ily ügyek tisztán gyámhatósági szempont alá esnek ; oly határozatok ellen azonban, midőn pénzfizetés kötelezettsége mondatik ki, — fennhagyatott a gyám vagy gondnoknak, hogy vélt sérelmének orvoslását a törvény rendes utján is kereshesse, minthogy ily esetekben megtörténhetik, hogy a vitássá vált kérdés jogi természettel bír. Ezeken kivül részleteztetett azon eljárás, mely a számadásra nézve a gyámság vagy gondnokság megszűntével követendő. Szükség volt meghatározni, hogy mi történjék akkor, ha az önjogosulttá vált, vagy a jogutód a gyámot vagy gondnokot számadásra nézve felmenti, vagy fel nem menti. Ez utóbbi esetben határidőt kellett szabni, mely alatt az önjogosult igényeit birói utón érvényesítheti, nem lehetvén a gyámot vagy gondnokot kitenni annak, hogy hosszabb idő múlva, midőn a kellő adatokkal már nem rendelkezhetik, perrel támadtassék meg, vagy ennek netalán örökösei legyenek kitéve. E határidő azonban el válasz tátott a netalán elkövetett bűntény elévülési idejétől. I. RÉSZ. VI. Fejezethez. A jelen fejezetben előforduló nagykorúsítás iránti indokolás az I. rész I. fejezeténél fordul elő, és itt csak az emlittetik fel, hogy a 151. és 152. §-ok netaláni visszaélések elhárítása szempontjából keletkeztek. I. RÉSZ. VII. Fejezethez, Jelen törvényjavaslat szerint, minden külön családbeli kiskorúnak külön gyám levén rendelendő, ez által a gyámok száma az országban szaporodni fog, s minthogy viszonyainknál fogva a gyámot vagy gondnokot a gyámolt vagy gondnokolt személyi és vagyoni ügyeire nézve kiterjedt rendelkezési joggal felruházni nem tanácsos, vagy ha felruháztatnának, az azok feletti ellenőrködéssel a községek legnagyobb részét megbizni czéltalan volna : a gyámhatóságnak teendői nagy mérveket fognának ölteni. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a gyámhatóság teendői azon tényezők közt, melyek arra természetszerűleg hivatvák, felosztassanak.' A törvényjavaslat e tekintetben a rokonokat, a családi tanácsot, és a községet szemelte ki kisegítő közegektil és csak a fontosabb ügyeket tartotta fenn a gyámhatóságok részére. Nem