Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.
Irományszámok - 1875-267
152 CCLXVIÏ. SZÁM. S habár ezen intézkedések, melyek a törvényjavaslat első részében foglalvák, oly természetnek is, melyek rendszerint a polgári törvénykönyv kiegészítő részét képezik, mindazonáltal a jogviszonyok megállapítása szükségének érzete minden habozást legyőzött arra nézve, hogy e viszonyok, — nem várva be a polgári törvénykönyv elkészültét, már most különállólag, de csak azon mértékben, a mennyire ezt a gyámügy kivánja, törvényileg rendbe hozassanak. Továbbá az árvaügyek gyors ellátásának, és az árvavagyon kellő biztosításának eddig az állt leginkább útjában, hogy ezen ügyek kezdetükben, midőn legszigorúbb gondoskodást és gyors eljárást igényelnek, a bíróság és gyámhatóság közt oszlottak meg, melyek egymásnak úgyszólván csak útjában állottak, és hogy az árvaszékek működése hatáskörük korlátoltságánál fogva megbénítva volt. Az e részben mutatkozó kedvezőtlen viszonyok tehát kényszeritőleg vezettek azon orvoslás felismerésére, mely ezen ügyeknek egy hatóság általi tárgyalásában, és e hatóságnak oly hatáskörrel való felruházásában rejlik, mely azokat határozataik végrehajtására is képesiti. Az 1870:XLIL, 1871 : XVIII. és 1872 : XXXVI. törvényczikkek által az árvaügy kezelése közigazgatási közegekre, az árvaszékekre ruháztatott. Erre azon eszme szolgált irányadóul, hogy a közigazgatási közegek az árva-vagyou kezelése körüli intézkedésekre és a kezelés ellenőrzésére felügyelő és nyomozó eljárásukkal alkalmasabbak a polgári bíróságoknál, melyek rendszerint csak panasz folytán és a felek által felhozott adatok alapján határoznak. Daczára fennebb érintett nehézségeknek, s nem hunyva szemet azon bajok felett, melyek egyes törvényhatóságokban e téren most is fennállanak, bizton állithatni, hogy az árvaügyeknek a közigazgatási közegek részéről átvett kezelése óta a gyámoltak és gondnokoltak személyes ügyeinek ellátása, vagyoni viszonyaik rendezése, s a gyámgondnokság alul felszabadultak pénzeinek kifizetése körül haladás mutatkozik. Ez intézmény tehát gyakorlatban életképesnek bizonyulván, de a gyámok és gondnokok ellenőrzése a gyámhatóság által, a gyámhatósági közegnek pedig a felsőbb hatóságok által csak ez úton lévén hatályosan eszközölhető: nem forog fenn semmi ok arra nézve, hogy ez ügyek más kezekbe helyeztessenek át, és csak az mutatkozik kívánatosnak, hogy ezen intézmény kellő javítás által az eredetileg kitűzött czélra teljesen alkalmassá tétessék. Ezek voltak alapeszméi a jelen törvényjavaslatnak. I. RÉSZ. /. Fejezethez. Azon alapeszméből kiindulva, hogy a gyámhatóság alatt álló egyének Összes jogviszonyai szabályoztassanak, szükséges volt a kiskorúak jogviszonyait, s e részben első sorban azokét tüzetesen megállapítani, kiknek szülői vagy azok egyike még életben van. A törvényjavaslat e részben a családi állapotot és azon elvet vette kiinduló pontul, hogy gyámhatósági beavatkozás csak ott történjék, hol erre társadalmi avagy állami szempontból szükség van. Ennélfogva a szülői hatalom gyakorolhatását ki kellett terjeszteni nem csak mindkét szülőre, hanem a nagy-szülőkre is, vagyis azokra, kik a kiskorúak feletti gondozásra, felügyeletre és érdekeik előmozdítására természetszerűleg hivatvák. Mig azonban a szülői hatalom gyakorlása a családfőnél kötelesség, addig az a többieknél csak jog, mely kellő képesség vagy akarat hiányában az illetők részéről mellőzhető, de szükség esetében korlátozható is.
