Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
CLXXXII. SZÁM. 77 tőkéinek 14,641 frt kamatjövedelme, továbbá 20 fizetéses növendék után fizetendő 3200 írt tápdíj, valamint az 1000 frtnyi házbér és 738 frtnyi haszonbér képezi. A mi a 4418 frt 70 krral előirányzott hiány fedezését illeti, erre vonatkozólag szükségesnek látom megjegyezni, hogy a vallás- és közoktatási ministerium felügyeletére bizott alapok érdeke többé meg nem engedvén, hogy azoknak minden oldalról igénybe vett jövedelme a kincstárt terhelő tartozásoknak habár csak ideiglenes fedezésére fordittassék, s abból a kérdéses hiány akár csak előlegkép is fedeztessék, a kincstári járulékoknak, melyek nélkül az árvaház fennállani képtelen — még az 1876. évben leendő folyóvátétele — az árvaházra nézve életkérdéssé vált. A fennebb elősorolt adatokból kitetszik, hogy az árvaház tanító- és kezelő-személyzetére megkívántató költségek nincsenek arányban a növendékeknek tetemesen leapasztott létszámával és hogy az árvaház tevékenységének a kincstári járulékok elvonása által szűkebb keretre szoritása mellett is az intézet szervezetének fentartása, csak azon költségeket igényli, melyeket azelőtt. Az intézet szervezetének arányos alapra fektethetése \ tebát tevékenységi körének tágitását és ennek foganatosítása a kincstári járulékok folyóvá tételét igényli, a midőn lehetségessé fog válni a jelenleg nagy számmal visszautasított árvákat az intézet hajléka alá befogadni. Ugyancsak a fennebb idézett adatok tanúsítják, hogy a jelenleg közvetlenül az intézetben ellátott 59 növendék közül 36-an, tehát aránytalanul nagy számban, a nagyszebeni gymnasiumban neveltetnek, mely körülmény nemcsak az alapító levélben foglalt szándéknak meg nem felel, hanem azon hátránynyal is jár, hogy az intézeten kivül nevelt korosabb ifjak az intézetben nevelt fiatalabb növendékekre kedvezőtlen befolyást gyakorolhatnak. Nem kívánom ugyan az árvaház növendékeit a gymnasiumi tanulmányoktól föltétlenül eltiltani, szükségesnek tartom azonban a gymnasium látogatását kivételes esetekre szorítani, s az árvaházi oktatás irányát az alapító levelekben kitűzött eredeti czélra visszavezetni. Szándékozom ennélfogva ezen árvaházban a nevelést és tanitást ugy rendezni, hogy egyrészt az alapitó királynő szándékainak megfelelőleg a fősúly: árva, elhagyott, lelencz gyermekeknek iparos polgárokká kiképeztetésére fordittassék, másrészt azonban a népoktatási törvény szabványai az intézeti iskolában is minden irányban érvényre juttattassanak. E végre a tanítás két főágra, u. m. átalános és szakszerű oktatásra osztatnék. Az átalános oktatásban részesittetnének az árvaháznak 6—12 éves korban létező növendékei az intézet elemi iskolájában, mely a népoktatási törvény értelmében a jelenleg létező 4 osztályról 6 évi tanfolyamra egészíttetnék ki. A 12—16 év között létező gyermekek szakszerű tanítására az ipari szakosztályival megtoldandott felső népiskola szolgálna, mely a fiuk részére 3 és a leányok részére 2 évi tanfolyamban, s illetőleg az ipari szakosztály hozzászámitásával a fiuknál 4, a leányoknál 3 évi tanfolyamban állapíttatnék meg. Ezen felső népiskolában a gyermekek a szakszerű oktatásban nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is részesülnének, egyfelől egyátalában a kézművesség fejlesztése, másfelől pedig a vidéken hasznosítható és terjeszthető házi ipar előmozdítása végett. Jelesen a népoktatási törvény 1868. 38. t.-cz. 59—66. §§. szerint a tanítás ugy rendeztetnék be, hogy a felső népiskola fölé állított ipari szakosztályi oktatás magában foglalná a kézmütan alapvonalait, a nemzetgazdaság alapfogalmait, az iparos rajzolás és mintázás gyakorlatát, továbbá az iparos könyvvitelt s a kézi ügyesség kifejlesztésére és gyakorlására szolgáló házi ipari munkákat, jelesen a fafaragást, asztalos- és esztergályos munkát, szalma- és vesszőfonást, könyvkötést stb., és a leányok részére a női kézi munkát. Ezek röviden összefoglalva azon főelvek, melyek szerint az árvaház újjászervezését kir. alapítványokon nyugvó járulékai kiszolgáltatása után haladéktalanul foganatosítani kivánom, a midőn lehetséges leend ezen intézetet a jelen kor fejlettebb tanügyi viszonyainak oly színvonalára emelni,
