Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-209
CCIX. SZÁM. 291 A tisztelettel alólirott ugyanis kétségtelennek tartja, — hogy az uzsora-törvények helyreállításával, vagy új uzsora-törvény meghozatalával, mindenik beperelt adósnak meg kellene engedni azon ellenvetés használhatását, hogy az ellene intézett kereset uzsorás ügyleten alapul. Használtassék ezen ellenvetés akár a polgári perben, és képezze a polgári per bizonyításának tárgyát; vagy szakittassék félbe a polgári eljárás, s az uzsora kérdése mint kihágás, a büntető utón képezze az eljárás bizonyítás és Ítélet feladatát, mindkét esetben az ellenvetés a polgári pernek elhúzását, bonyolitását s felperes zaklatását vonja maga után. Minthogy pedig arra nincs garantia, hogy az ellenvetést csak az fogja használni, a ki az uzsora által tettleg megkárosittatott, sőt a viszonyok ismerete a mellett szól, hogy ezen ellenvetéssel mint per-elhuzási eszközzel, valamennyi hanyag adós fogna élni, ezen körülmény már előre is csaknem teljesen bizonyossá teszi, hogy egy ily irányú törvény, a törvénykezésnek egyébként sem eléggé gyors menetét még sokkal lassúbbá tenné, a mi a hitelre ismét csak károsan hatna ; mert előre látható, hogy a törvénykezés ez újabb nehézségét, a legvakmerőbb uzsorások újabb előnyök kibányázására használnák fel. A tisztességes tőkepénzes, az ellene a legalaptalanabbul használható „uzsora" ellenvetés megengedése által végkép visszariadna a kölcsönzéstől; mig a gyakorlott uzsorás egyedül maradván a téren: a becsületes tőke versenyétől megszabadulva, e körülményt ismét saját hasznára fordítaná, és már a kölcsönadás alkalmával előre fizettetné meg magának, a beperlés esetére netalán használható ellenvetésnek, valamint a per elhúzása lehetőségének magasra csigázott árát. De nem vezetne czélra az 1868: XXXI. törvényczikk egyszerű eltörlése az által sem, mert az uzsorát a legtöbb esetben nem lehetne bebizonyítani, és így midőn a törvény szemlátomást s az egész nép tudtával, naponta kijátszatnék, az államhatalom pedig a törvény mindennapi kijátszását eszközlő merényletekkel szemben tehetlennek mutatkoznék: a társadalom mindinkább maga előtt látná az államnak sikertelen küzdelmét a fölötte győzelmeskedő kijátszás fondorlataival. Ezen tény már magában is a legkomolyabb figyelmet érdemli s tartózkodást parancsol oly törvény kezdeményezésénél, melyet érvényesíteni az államhatalom a legtöbb esetben képtelen. Mindezen complicatiók, mindezen tekintetek egész jelentőségökben foglalkoztatták a kormányt: midőn egyrészről az uzsora pusztításainak tényével, másrészről a pusztítások megakadályozásának vagy enyhítésének nehéz kérdésével szemközt, a czélszerüknek látszó intézkedések javaslatba hozatalára magát felhiva látta. Az iránt több évek tapasztalása után nem volt kétely, hogy a baj mulhatlanul igényli a törvényhozás tevékenységét. Az ország közvéleménye, számtalan törvényhatóság feliratai, igen sok testület kérelme, az országgyűlés mindkét házában megannyi felszólalások, végre a bajnak és szomorú hatásainak ismerete : lehetlenné tették a kérdés kikerülését, vagy elmellőzését. A jobb idők, kedvező közigazgatási viszonyok bekövetkezésétől függővé tett remények, legalább a legközelebbi időben, még nem teljesülhetnek, s az uzsorának a pénzconcurrentiája és igy a legtermészetesebb eszköz általi megszűnése vagy mérséklése, fájdalom egyelőre még nem várható. Azon nézetet, mely egyébiránt igen sok követőre talál s mely az 1868 : XXXI. törvényczikk egyszerű megszüntetésétől várja a baj orvoslását: az alólirt igazságügyminister a fenemlitett okoknál fogva nem osztja: ily rendszabályt tehát felelősségének érzetében nem mer javaslatba hozni. Ez nemcsak nem enyhítené, hanem előreláthatólag nagyobbítaná a bajt. Ily helyzetben egy másik módhoz folyamodott a kormány s szűkebb határokat tűzvén ki a törekvéseknek: e szűkebb határok közt vélte felállítani a baj lehető enyhítését. A beterjesztett törvényjavaslat „az uzsora-törvények eltörléséről sz sió 1868: XXXI. törvényczikk pótlásáról" magában foglalja azon intézkedéseket, melyek mig egyrészről az uzsora pusztításainak legveszélyesebb módjai ellen biztosítékot nyujtnak; más37*
