Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-185
CLXXXV. SZÁM. 125 Ez ügynek rendezését az akkori kormány olykép vélte eszközölhetőnek, ha a törvényhozás egyrészt utasítván a kormányt, hogy a társulatot e részbeni működésében, nevezetesen oly pénzintézetnek megnyerésében segítse, mely ugy az osztrák nemzeti bank kölcsönének, valamint a bank-consortium felül való követelésének kifizetésére szükséges uj kölcsönt a 2-od sorozatú kötvényekre mint zálogra előlegezzen, másrészt pedig, ha felhatalmazza a kormányt, hogy e pénzintézettel szemben jótállást vállalhasson el arra nézve, hogy az állam-garantiának az alapszabályszerű részvényekre eső része első helyen a 2-od sorozatú kötvények kamataira, illetőleg az e kötvényekre, mint zálogra adott kölcsön után járó kamatok fizetésére fog fordíttatni. Ily módon vélvén az akkori kormány a társulatot a csődbejutástól megmenteni. A társulat pénzügyi helyzete ez időben a volt pénzügyi s közlekedési ministernek 1873. deczember 4-én (országgyűlési irom. 400. sz. 1873.) kelt jelentése szerint a következő volt: A pálya-épitésre fordíttatott addig: a) a társulati értékek eladásából befolyt 52.074,635 frt, 6) a kormány részéről az engedélyszerü kötelezettségen felül teljesített munkálatok czímén előlegezett 1.500,000 frt, c) a bank-consortium által adott kölcsön 17.000,000 frt, d) a kormány által addig adott építkezési előlegek 2.325,750 frt, Ezen utóbbi két összeg, valamint a pálya épitésének befejezésére a tordai 1*13 mértföld hopszu szárnyvonal kiépítése nélkül még szükséges volt mintegy . . 1.754,000 frt, a tordai szárnyvonalnak, mint első rendűnek kiépítésére megkívántató 476,000 frt, ennek másodrendükép leendő épitésére 326,000 frt, azon tételek, melyeknek fedezése azon időben még nem volt biztosit va, Kellett tehát akkor részint a pálya teljes befejezésére, részint a visszafizetendő kölcsönök megtérítésére Összesen a tordai szárnyvonallal együtt . 21.550,750 frt, illetőleg . . 21.405,750 frt. mely összegnek tényleges értékben való beszerzése volt szükséges. A társulat egyátalában nem volt azon helyzetben, hogy a tartozásainak visszafizetésére megkívántató pénzt megszerezze. A társulat hitel-képességének emelkedése a vasút ügyeinek rendezése előtt remélhető sem volt. E rendezett viszonyt a törvényhozástól sem lehetett várni, mielőtt a vasút ügyeinek megvizsgálására kiküldött vasúti és pénzügyi bizottság jelentését benyújtaná. Szükséges volt tehát a függő adósság ügyét a vasút ügyétől külön választani annyival is inkább, mivel a bankconsortium kijelentette, hogy a visszafizetés határidejét a vasút ügyeinek rendezéséig meg nem hosszabbithatja, mindazáltal sikerült a kormánynak a visszafizetés határidejét 1874. évi január 31-ig megbosszabbittatni. A függő kölcsön állandósítása iránt ezután a magyar általános hitelbankból s társaiból alakult új bankár-consortiummal indíttattak meg a tárgyalások s tett is ezen bankár-consortium egy ajánlatot, mely szerint késznek nyilatkozott a 2-od sorozatú kötvényekre tiz millió forintot előlegezni, mely előlegezési ügylet hét hónapi tartamra terjed s az előlegezett összeg után 9% kamat fizetendő, de viszont kikötötte magának a consortium, hogy a kötvényeket azok visszavételéig bármikor egészben vagy 600,000 frtnál nem kisebb részletekben 6172% aron arany árfolyam szerint tulajdonul átvehesse. Ezenfelül kikötötte a bank-consortium, hogy ezen kötvények kamatainak és törlesztésének fizetéseért a magyar állam a kész fizető kezességet elvállalja s az évi járadék kifizetésének kezelését a magyar állam vegye át. A kormány átlátta ugyan e feltételek súlyos voltát, mindazáltal tekintve azt, hogy e kötvényeknek már most feltétlenül leendő megvételére kilátás nem lehet, továbbá, hogy nagyobb op-
