Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
76 GVL SZÁM. szabványainak megfelelőleg kettős keresetet lehetne adni a másodlat birtokosának, egy részről a rei vindicatiót a gondviselő ellen, és másrészről egyenes keresetet a forgatók ellen, az elfogadott példány megszerzését illetőleg ; a k. n. váltó-rendszabály azonban s éhez csatlakozva a jelen tervezet is, a másodlat birtokosát nem utalja az imént érintett hosszadalmas keresetekre, hanem feljogosítja ötét arra, hogy az elfogadás, illetőleg a kifizetés kieszközlését a kezei közt lévő másodlat alapján megkísérthesse ; a mennyiben pedig e lépései siker nélkül maradnak, előzőit az elfogadás tagadása miatt biztosítási, a fizetés megtagadása miatt pedig készfizetési viszkeresettel megtámadhassa, köteles levén mindegyik esetben óvással igazolni, hogy az elfogadás végett elküldött példány neki át nem adatott, s hogy a kezei közt levő példány alapján az elfogadás, illetőleg a fizetés kieszközölhető nem volt. E mellett magától értetik, hogy a másodlat birtokosa készfizetési viszkeresetet csakis a váltólejáratkor követelhet ; mert a jelen tervezet szerint a váltóbirtokos a lejárat előtt, a váltóösszeg kifizetését semmi esetben sem igényelheti. , 24. §-hoz. A váltó többszörözésének egy másik nemét képezik a másolatok, melyeket nem csak az intézvényező, hanem bárki más is készíthet. A másolatok, melyek rendszerint a forgathatás czéljából készülnek, abban különböznek a másodlatoktól, hogy mig ezek közül minden egyes példány érvényes képviselője a váltóigéretnek, a másolatok csak kapcsolatban az eredetivel képeznek teljes váltólevelet; ehhez képest a másolat alapján sem elfogadást, sem fizetést követelni nem lehet. Az utóbbira nézve, miként a 26. czikk intézkedéséből kitűnik, csak azon forgatók tekintetében van kivételnek helye, kiknek eredeti aláírásai a másolaton vannak. A másolatok fontossága főleg abban áll, hogy ezek, ha a váltó forgathatása végett használtatnak, a másodlatot pótolják, mi a váltóbirtokosra nézve különösen akkor lehet kívánatos, ha a másodlat megszerzése időveszteséggel vagy sok költséggel járna. Valamint a másodlatoknál, ugy a másolatoknál is szükséges arról gondoskodni, hogy azok birtokosa az eredeti példány hollétéről tudomást szerezhessen, mi az által éretik el, ha az eredeti holléte a másolatra feljegyeztetik. Hogy e kötelesség elmulasztásának váltójogi hatályt tulajdonítani nem lehet, az a 23. czikk indokolásában már kifejtetett. 25. §-hoz. A 25. czikkben foglalt intézkedés a másolat rendeltetésében találja indokolását, ha ugyanis a másolat arra szolgál, hogy a váltó forgathatását lehetővé tegye, ugy mulhatlanul szükséges azokat, kiknek eredeti hátiratai a másolaton vannak, ép ugy felelősekké tenni, mintha az eredeti váltót forgatták volna, vagyis, hogy irányukban a másolat az eredeti váltó erejével ruháztassák fel. Ezen felül, miután a másolat kapcsolatban az eredetivel teljes váltó-levelet képez, a másolaton levő originális hátiratoknak már azért is teljes joghatályt kell tulajdonítani, mert különben a másolat nem képezhetné kiegészítő részét az eredetinek. 26. §-hoz. Azon okok, melyek a 24. czikkben foglalt intézkedés igazolására felhozattak, a viszonyok azonosságánál fogva a 26. czikkre is teljes mértékben alkalmazhatók lévén, a felesleges ismétlés helyett, elégnek látszik az érintett czikk indokolására utalni. *
