Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
GVL SZÁM. 59 m okát, melyek váltótörvényünk reformálásának szükségessége és czélszerüsége tekintetében egyedül irányadók lehetnek. •— Ahhoz képest, a mint ezen ellentétek fontossága és azok káros befolyása a kereskedelmi forgalomra igazolható, lehet váltótörvényünk reformálásának szükségességét és czélszerüséget is indokoltnak tekinteni. A jelen átalános indokolás czélját és körét messze túlhaladná mindazon' elleritétek felsorolása, melyek váltótörvényünk s ugy a közönséges német váltórendszabály mint a nevezetesebb európai váltótörvények főbb intézkedései közt léteznek. E részben forgalmunk kétségtelen irányát és követelményeit tekintve, elégnek látszik a magyar váltótörvény fôbb intézkedéseit a közönséges német váltórendszabálylyal szembe álíitani; a többi európai törvények főbb intézkedései már azért is mellőzhetők lévén, mert azok, a mennyiben a közönséges német váltórendszabályhoz nem csatlakoznak vagy csak igen távolról érdekelnek bennünket, vagy nem vitális kérdésekben térnek el a váltórendszabály intézkedéseitől. Váltótörvényünk s a közönséges német váltórendszabály intézkedései közt éles ellentét létezik: 1) a szen'vedő váltó képességre nézve. A magyar váltótörvény különbséget téve az idegen és saját váltók közt, mig ez utóbbiakat kizárólag a bejegyzett kereskedőkre szorítja, az első tekintetében szenvedő váltóképességgel egyedül azon teljes korú férfiakat ruházza fel, kik terhes szerződéseket köthetnek; ellenben a köz. n. váltórendszabály szerint szenvedő váltóképességgel bir mindenki, ki magát szerződések által lekötheti. Ezenfelül a magyar váltótörvény szerint a váltóképesség idegenekre nézve mindig saját honi törvényeik szerint bírálandó meg, ellenben a váltórendszabály értelmében a külföldi, ki magát belföldön kötelezi, tekintet nélkül saját törvényeire felelős, ha ötét a belföldi törvény szerint a váltóképesség megilleti. Ezen ellentétek gyakorlati jelentőségükben sokkal fontosabbak, hogysem a gondos kiegyenlítést ne igényelnék; mért míg pl. a nők ugy Erdélyben mint a társországokban szenvedő váltóképességgel birnak, ilyenre igényt nálunk csak mint bejegyzett kereskedők tarthatnak; mig az Erdélyben s a társországokban kiállított saját váltónál á kibocsátó polgári állása tekintetbe nem jöhet, nálunk a saját váltó csak ugy érvényes, ha bejegyzett kereskedőtől származik ; mig nálunk a nemteljes korúak csak mint bejegyzett kereskedők bir. nak szenvedő váltóképességgel, Erdélyben és a társországokban e képesség mindazon kiskorúakat megilleti, kik akár korengedély alapján, akár mert önálló iparüzlettel birnak, terhes szerződések kötésére feljogositvák ; végre mig nálunk a külföldiek bizonyos körülmények közt szenvedő váltóképességgel nem birnak, mert ebbeli képességük saját hazájuk törvényei szerinti elbírálás alá esik, Erdélyben és a társországokban ugyanazok, az ott elvállalt kötelezettségért, váltójogilag felelősek lehetnek. — Lényeges eltérés van továbbá: 2) az elfogadás megtagadásának következményeire nézve; mert mig a magyar váltótörvény szerint az elfogadás teljes vagy részbeni megtagadása, a váltóbirtokost készfizetési viszkeresetre jogosítja fel, a köz. n. váltórendszabály szerint a váltóbirtokos ily esetben csak b i z t o s i t á s t követelhet előzőitől. Ez eltérés a váltókapcsolatban álló oly személyekre nézve, kik a magyar váltótörvény intézkedését nem ismerik, sok esetben kiszámithatlan hátrányokkal járhat. Az erdélyi vagy a külföldi kereskedő, ki egy magyarországi üzlettársára hat hó múlva fizetendő váltót intézvényez, egyátaíán nincs elkészülve arra, hogy e váltó lejárata előtt, annak kifizetése végett viszkereset utján megtámadtassák ; pedig a magyar váltótörvény szerint — ha az elfogadás megtagadtatik — a viszkereset egyenesen fizetés végett indítható. Az ily idöelőtti fizetés a kereskedőt sok esetben oly zavarba hozhatja, mely ennek bukását vonja maga után. Eltérés mutatkozik : 8*
