Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

CVÍ. SZÁM. 109 titán; ez okból a jelen tervezet is elfogadta azon intézkedést, mely szerint az oly okirat, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltói kötelezettséget nem állapit meg. Mindazonáltal felesleges és nem indokolható szigor lenne az okirattól azért, mert az elfogadás, illetőleg a kibocsátás alkalmával valamelyik kellék hiányában szenvedett, a váltójogi foganatot eo ipso megtagadni A fentebb érintett elv teljesen megóvatik az által, ha a váltó teljessége a kereset benyújtásakor kívántatik meg; ez lévén azon időpont, midőn a qualificáló feltételek együttes jelenléte szükséges, miután a váltókereset csak érvényes váltó alapján indítható. A tervezet, midőn a váltó valamelyik lényeges kellékének utólagozását megengedi, illetőleg az utólagos kitöltésből merített kifogást kizárja, abból indul ki, hogy arról, ki váltónyilatkozatot Ír alá, joggal tehető fel, miszerint érvényes ügyletbe kívánt bocsátkozni, nem lehet tehát ellenére, ha az ügylet a hiányzó kellék utólagozása által teljességre emeltetik. E tekintetben azonban nem lehetett az átalános szabály felállításával megelégedni; hanem- különbséget kellett tenni a váltónak egy harmadik jóhiszemű birtokosa s azok közt; kik az utólagos kitöltésben részt vettek. Az elsők ellenében, megfelelőleg azon elvnek, mely szerint a váltóadós egy harmadik személy viszonyaiból merített kifogással egyátalán nem élhet, a kitöltésből merített kifogást sem lehetett megengedni ; ellenben meg kellett azt engedni azok ellen, kik a kitöltésben részt vettek, feltéve, hogy a váltóadós a kitöltés szerződés-ellenes voltát igazolhatja, ez esetben a kifogást kizárni annyit tenne, mint a visszaéléseknek tárt kaput nyitni, azokat törvény által sanctionálni. Valamint az üres hátiratnál a forgató hallgatag csak abba egyezik bele, hogy* a teljes hátirat fogalmához szükséges momentumok pótoltassanak, úgy az intézvényezett, ha ki nem töltött váltót fogad el, csak ahhoz adja belegyezését, hogy az okirat, a történt megállapodás szerint kiegészíttessék; ha tehát a kiegészítés a megállapodás határain tál megy, az mint jogosultan jelentkezik, s ép azért, az érdekelt fél részéről jogosan megtámadható. 88. §-hoz. Ha két személy közül, mindegyik annak teljesítésével tartozik, mit a másik követelhet, akkor a kötelezettségek egymást kölcsönösen megszüntetvén, beszámításnak van helye Ezt a váltójogból teljesen kizárni annyit tenne, mint a feleket igen sok esetben ok nélkül kettős perlekedésre kényszeríteni. Azonban minden méltányosság mellett, mely a beszámítás megengedését javaihatja, annak nem lehet nagyobb kiterjedést adni, mint a melyet a váltó lényege s a váltó-üzletnek mindig szem előtt tartandó rendeltetése megenged. A váltó pénzfizetési Ígéretet tartalmazván, mint a fizetés egyik módja, a forgalom közvetítését czélozza; ebbeli rendeltetése tehát megkívánja, hogy a váltó birtokosa a váltó által képviselt Összeghez minél kevesebb nehézséggel juthasson, hogy ettől oly viszonyokra állapított kifogások által el ne üttessék, melyek a váltóra látható befolyást nem gyakorolván, tudomására nem jutottak, de általa felismerhetők sem voltak. Azonban a legnagyobb váltói szigor mellett sem mehet a váltóbirtokos igénye tovább, mint a kielégítésre, és miután az által, ha követelése az ö saját tartozásával egyenlittetik ki, épen a fizetéshez jut, — a beszámítást jogosan elleneznie nem lehet. — Hogy a beszámítás által kiegyenlítendő követeléseknek kölcsönöseknek kell lenniök, az a dolog természetéből következik, de korántsem kívántatik meg, hogy a követelések hasonló jogalapból származzanak; mert habár az egyik követelés olynemü is, hogy könnyebben és gyorsabban érvényesíthető (pl. a váltókövetelés), ez a beszámításnál különbséget azért nem tehet, mert ha a kivételes érvénye-