Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
CVÏ. SZÎM. 103 74. §-hoz. Valamint a váltó kellékei nem puszta formalitások, hanem oly alkatrészei magának a váltóügyletnek, melyeknek hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után, — ugy az óvást jogi természeténél fogva nem lehet pusztán okiratnak, a nem teljesített meghagyás bizonyítékának tekinteni. Az óvás jogi természetét tekintve, az mint a viszkereset alaki feltétele jelentkezik, mely nélkül viszkeresetet képzelni nem lehet. Igaz, hogy külső alakjára nézve, az óvás oly okirat, melylyel azon körülmény, hogy a váltó honorálva nem lett, igazoltatik; lényegében azonban mindig azon cselekmény marad, melynek megtörténte nélkül a fizetési igéret beváltásának megtagadását jogosan feltételezni nem lehet. Ha a fizetési meghagyásnak elég nem tétetik, a váltóüzletben zavar áll be ; e zavar azonban bekövetkezettnek csak akkor tekinthető, — jogokat harmadik személyek ellenében csak akkor állapithat meg, ha tény által igazoltatik; ily tényként jelenkezik a váltóüzletben az óvás, melyet az előadottaknál fogva jogosan lehet a viszkereset nélkülözhetlen feltételéül kijelölni. A váltójogi praxisban gyakran vita tárgyává tétetett azon kérdés: tartozik-e a váltóbirtokos a készfizetési viszkereset czéljából óvással élni akkor is, ha az óvatolandó személy lejárat előtt csőd alá került ? A némethoni fő- és legfőbb törvényszékek azonban e kérdést oly egyöntetűséggel döntötték el, mikép ma már mindenki tisztában van az irántj hogy a váltóbirtokos az óvás kivétele alól magát az érintett esetben sem tekintheti felmentettnek. Igaz, hogy oly esetben, midőn pl. az elfogadó csőd alá került — miután a csődtörvény szerint átalában sem a bukott, sem a tömeggondnok nem fizethet — egész biztonsággal lehet állítani, hogy a váltó beváltatni nem fog, hogy tehát a bemutatás és óvás már a priori sikertelennek mutatkozik; a viszkeresetnél azonban nem is a bemutatásnak el- vagy elnemérhető czélja, hanem a kellő időben nem történt fizetés tényleges igazolása jöhet csak figyelembe ; e tekintetben egészen közönyös az, hogy a fizetés az elfogadó akaratjától vagy tehetetlensége miatt maradt-e el, s hogy ez utóbbi a fizetés megszüntetésére vagy csőd nyitására vezetett-e vagy sem. Ha az óvás — miként ez mindenütt van — a viszkereset mellözhetlen feltételének ismertetik el, úgy a váltóbirtokost e feltétel teljesítésétől azon biztos tudat sem mentheti fel, hogy az óvás siker nélkül marad. De nem lehet az óvást elengedettnek akkor sem tekinteni, ha a váltóbirtokos annak kivételében véletlen baleset vagy erőhatalom — vis major — által gátoltatott. A váltó kellő időbeni óvatolását nem csak mint a váltóbirtokos kötelességét, hanem mint a viszkeresetnek oly feltételét kell tekinteni, melynek bekövetkeztétől e jog gyakorlása függ. E jog tehát feltételes levén, azt a közbejött akadály feltétlenné annál kevésbé teheti, mert a váltójog elenyészte mellett, a váltóbirtokos részére legroszabb esetben a köztörvényi kereset mindig fenmarad, tehát teljes veszteségről nem panaszkodhatik ; mert'továbbá az államhatalomnak mindig jogában áll a forgalmat vagy a jogok érvényesítését gátló országos események felmerültével, az óvások kivételére kitűzött rendes határidőt meghosszabbítani. Mig az 51. czikkben foglalt intézkedést a telepitett váltók sajátságos természete teljesen igazolja, nincs semmi elfogadható ok arra, hogy az elfogadó, illetőleg a kibocsátó elleni kereset az óvástól tétessék függővé,; ugyanazért a lehető félreértések elkerülése végett szükségesnek látszott kijelenteni, hogy az 51. czikkben foglalt intézkedés az elfogadó, illetőleg a kibocsátó tekintetében rendszerint alkalmazást nem nyerhet. 75. §-hoz. A porosz javaslat 40. §-ának harmadik bekezdése a tervezet 75. czikkében érintett záradékokat érvényteleneknek nyilvánította, tehát egyenesen kizárta azt, hogy a váltókapcsolatban álló személyek az óvást egymásnak elengedhessék.
