Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
GVL S2AM. 97 váltó tartalma szerint terhelne, el nem vállalja, vagy az elvállaltat nem teljesíti. Úgyde ha a váltókapcsolatban álló személyek e jogosultsága, mely a szükségbeli utalványozott kijelölésében nyilatkozik, elösmertetik, akkor nem lehet a váltóbirtokos tetszésére bizni, hogy akarja-e az elfogadást a szükségbeli utalványozottnál is megkisérteni vagy sem. Az utalványozott az intézve nyezett helyetteseként jelentkezik, tehát annak minőségét veszi fel, ha az eredeti intézvényezés" czélhoz nem vezet. A váltóbirtokos, ki szükségbeli utalványnyal ellátott váltót szerez vagy fizetés gyanánt kap, önként aláveti magát a váltón levő azon módosításoknak, melyek a fizetés keresésére nézve kijelölvék ; nem állhat tehát szabadságában a szükségbeli utalványt vagyis a subsidiarius intézvényt mellőzni s ez által magát azon feltétel teljesítése alól feloldani, mely mellett a váltóigéret keletkezett. Ha azonban az utalványozás joga a váltókapcsolatban álló személyeknek átalában megadatik, azt a szükségen túl kiterjeszteni ép oly méltatlanság volna, mint szükségen túl korlátozni; a közbenjárás szükségentúli kiterjesztése, a váltóbirtokos nem igazolható zaklatása volna azonban, ha a fizetés helyén kivüli más helyre szóló szükségbeli utalványozás is megengedtetnék, mert ez által a váltóbirtokos könnyen azon helyzetbe juthatna, hogy a szükségbeli utalványt a legjobb akarat mellett is vagy átalában nem, vagy legalább nem oly időben vehetné igénybe, mely alatt azt különbeni jogvesztés terhe alatt igénybe vennie kellene. Miután a váltó pontos beváltása mindazoknak érdekében áll, kik ellen az elfogadás hiánya miatt viszkeresetnek helye lehetne, megtörténhetik, hogy ugyanazon váltón több szükségbeli utalványozott fordul elő, mely esetben nem függhet a váltóbirtokos akaratától, hogy az utalványozónak közül melyikhez kíván előbb fordulni. Az utalványozott belépése ugyanis a váltókapcsolatba a kötelezettek helyzetét lényegesen megváltoztatja: ugyanazért szükségesnek látszott kijelölni azon szabályokat, melyeknek ily esetben a bemutatásra nézve irányadóul kell szolgálni. Első sorban természetes, hogy a váltó tartalmának kell irányadóul szolgálni; a váltóbirtokos tehát a bemutatást azon sorrendben köteles teljesíteni, melyben a kijelölés történt, vagyis ahoz kell előbb fordulnia, kit korábbi előző jelölt ki ; ha azonban ez a váltóból ki nem tűnik, nincs elfogadható ok a váltóbirtokos akaratát e tekintetben korlátozni, miért is az a bemutatást ily esetben tetszése szerinti sorrendben teljesítheti. Végre miután a közbenjárás czélja az előzőket a viszkereset alól felszabadítani, annak természetével egyátalán nem ellenkezik azon praesumptio, melyet a 62. §. utolsó része kifejez, s mely szerint az elfogadás kétség esetében az intézvényező érdekében történtnek tekintendő. 63. §-hoz. A köz. n. váltórendszabály ép ugy, mint a magyar váltótörvény, az utalványozott közbenjárását a névbecsülőjével azonosítja, erre mutat egyrészről a váltórendszabály 61. czikke, mely a biztosítási viszkeresetről intézkedik; másrészről a lipcsei tanácskozmányban felhozott eszmecsere, mely semmi kétséget sem hagy arra nézve, hogy a tanácskozmány tagjai az utalványozott és a névbecsülő részéről történt elfogadás foganatjára nézve, különbséget tenni nem kívántak. Daczára azonban a most érintett körülménynek, miután a közbenjárásnak szóban levő két neme közt alakilag kétségtelen különbség létezik, nem látszott feleslegesnek az utalvány folytán keletkezett elfogadás joghatályát külön megállapítani annál is inkább, mert maga a k. n. váltórendszabály is különbséget tesz az utalványozó és a névbecsült, tehát azon személyek megjelölése közt, kiknek érdekében a közbenjárás történik. Már több ízben hangsúlyoztatott, mikép a k. n. váltórendszabály túlságos rövidsége könnyen tévedésekre adhat alkalmat, és ha az ily tévedések lehető elhárítása átalában kívánatosnak mutatkozik, az még inkább FŐ KENDI IROMÁNYOK. III. 1875/8. . 13
