Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

90 GVL SZÁM. 47. §-hoz. A telepitett váltó elfogadása átalában perfectnek csak akkor tekinthető, ha az intéz­vényezett azon személyt is kijelöli, ki áttai a fizetést a telep helyén teljesíttetni szándékozik. Ez, a magyar váltótörvényben is határozott kifejezést nyert, melynek 73. §-a szerint a telepes kijelölésének elmulasztása az elfogadás megtagadásával egyenlőnek tekintetik s a váltóbirtokos a felvett óvás alapján előzői ellen viszkeresetet indithat. A köz. n. váltórendszabáíy ennél sokkal helyesebb álláspontot foglal el és a telepes kijelölésének elmulasztásával semmiféle joghátrányt össze nem köt. Igaz, hogy a telepezés a váltóbirtokos érdekében történik, kinek egyúttal érdekében állhat az iránt is tisztában lenni, hogy a fizetést a lejáratkor kinél keresse és követelje; miután azonban, a dolog lényegét tekintve, reá nézve egészen közönyös az, hogy a fizetést ki teljesiti, az előzök felesleges zakla­tásaként jelentkezik, ha ezek a telepes ki nem jelölése, tehát egy egészen lényegtelen ok miatt, viszkeresettel támadtatnak meg. A dolog sokkal egyszerűbb, hogysem a váltóbirtokos érdekein egy helyes praesumtio által történhetik, ha a köz. n. váltórendszabály értelmében az tételezte­tik fel, hogy az intézvényezett maga kivánja a fizetést a telep helyén teljesíteni. A váltóbirto­kos lejáratkor a telepest is köteles lenne felkeresni, s ha azt nem találja, diligentiáját óvással igazolni, ugyanazon fáradtsággal az elfogadót is felkeresheti s ha ezt nem találja, a kifizetés nem teljesítését hasonlag csak óvással kell constatálnia. 48. §-hoz. A köz. n. váltórendszabály a fizetés végettí bemutatást a váltóbirtokostói a visz­kereset különbeni elvesztése mellett megkívánja ugyan, de ezt neki nem teszi határozottan és világosan kötelességévé oly esetben, midőn az intézvényezett a váltó elfogadását korábban már megtagadta. Következtetés utján ez a német váltórendszabályból is megállapítható ugyan, mert ennek 41. czikke semmi kétséget sem hagy az iránt, hogy a váltórendszabály a fizetés végetti bemutatást minden esetben, tehát még akkor is megkívánja, ha a váltó korábban elfogadva nem lett; mindamellett nem látszott feleslegesnek a jelen tervezetbe a 48. czikk intézkedését felvenni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a váltó forgalomra szánt papir lévén, az elfogadás végetti bemutatás után is több kézen mehet keresztül, miért is az intézvényezett csak a bemutatás által jön és jöhet tudomására annak, hogy a váltó kinek birtokában van, csak ez által tudhatván meg egyúttal, ki részére kelljen a fizetést teljesítenie, a bemutatást szükségessé teszi az is, hogy a bemutatási és lejárati idő közt az intézvényező és intézvényezett viszonya oly változást szenvedhetett, melynek folytán az utóbbi a korábban visszautasított meghagyás­nak kész megfelelni. De a dolog természete is azt hozza magával, hogy a fizetés végetti bemutatás a szóban levő esetben megtörténjék; mert ha az intézvényező a váltó által meg­határozott időbeni fizetést ígér, az ígéret be nem következettnek jogilag csak.akkor tekinthető, ha az ígéret realisálására szükséges felszólítás, kijelölt fizetési időben és siker nélkül történt. 49. §-hoz. Azon cselekvényeknél, melyeket a váltótörvény bizonyos jogok fentartása végett meg­kíván, soha sem jöhet tekintetbe az, hogy a teljesítendő cselekvényeknek lesz-e foganatja vagy sem, czélhoz vezetnek-e azok vagy sem; a megszabott cselekményeknek minden oly esetben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom