Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.

Irományszámok - 1875-57

LVII. SZÁM. 47 Melléklet az 57. számú irományhoz. Indokolás a kincstári utalványok egy részének beváltásáról szőlő törvény­javaslathoz. A 80 millió osztrák értékű forint magyar járadék-kölcsönről szóló 1875. évi XLIX. t. ez. 1. §-a szerint ezen kölcsönnek egy része az 1873. évi XXXIII. és 1874. évi XIV. tőr­vényezikkek alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltására szolgál. Az idézett törvény­czikk indokolásában felemiitettem már, hogy a járadék-kölcsön értékesítése alapján befolyó pénzekből a fenérintett czélra körülbelül 20—22 millió forint effectiv összeg leend forditandó. Ugyanazon törvényczikk 6. §-a pedig azt határozza, hogy a kincstári utalványok beváltása keresztülvitelének módozatairól külön törvény fog intézkedni. Az államkincstár érdekében szükségesnek vélem az erre vonatkozó törvényjavaslatot már most a törvényhozás elé terjeszteni s a törvényhozástól oly felhatalmazást kérni, mely ezen fontos mívelet keresztülvitelére a lehetőséget megadja. A nagy függő tartozás ezen részének törlesztésénél 20—22 millió forint kincstári utalvány visszaváltásánál, főleg két módozat kínálkozik; az egyik az utalványok tőzsdei össze­vásárlása, a második az lehet, ha az 1873-ik évi kincstári utalványok bizonyos körülmények­hez képest megállapítandó, de mindenesetre névszerinti értéken aluli árfolyamban fentebbi összeg erejéig a járadék-kölcsönre történendő befizetéseknél fizetésképen elfogadtatnak. Ezen utóbbi mód azon előnynyel jár az állampénztárra nézve, hogy a kincstári utalványok valószí­nűleg kisebb árfolyamban lesznek megszerezhetők, mintha nagyban a tőzsdén vásárol­tatnak össze. Hogy e két mód közül azt követhessem, mely a kincstár érdekeit leginkább bizto­sítja: szükségesnek tartom ezen törvényjavaslattal a szóban levő felhatalmazást már most kérni, midőn a kölcsön­consortium a kölcsönre való aláírást nem nyitotta még meg, Budapest, 1876. január 12-én. Széli Kálmán, s. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom