Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-95
35G XCV. SZÁM. Melléklet a 95, számú irományhoz. Indokolás. Az 1875. évi XLI. törvényczikkben felhatalmazást nyert a kormány, hogy az állami biztositást élvező' vasutak részére, uj beruházási ezélokból legfölebb évi 700,000 arany forint erejéig, a törlesztést is ide értve, külön biztositást nyújthasson. E felhatalmazás folytán a kormány azonnal mindkét irányban megindította a tárgyalásokat és pedig ugy a szükséges pénzügyi operatio, mint a beruházási összegek végleges megállapítása tekintetében. A mi az elsőt illeti, a fent idézett törvény indokolásában tett kijelentéséhez képest a kormány hatályosan oda törekedett, hogy az érdekelt vasut-társulatok a szükséges kölcsönt szövetkezés mellett cumulative vegyék fel, s ebből folyólag a kölcsön-kötvényeket is az ismeretes osztrák hitelsorsjegyek mintájára pro rata ugyan, de közösen, illetőleg közös aláírással állítsák ki, mert az, hogy 9 —10 vasút többé kevésbé jelentéktelen kölcsönökkel egyszerre áraszsza el a pénzpiaczot, nem csak az államhitelre lett volna hátrányos befolyással, hanem az államkincstárt közvetlenül is megkárosította volna, a mennyiben ily eljárás mellett előre láthatólag oly alacsony átlagos árfolyam lett volna csak elérhető, mely mellett a törvényhozás által engedélyezett 700,000 frt csakhamar a kilátásba vett beruházások megröviditésével ki lett volna merítve. A szövetkezés eszméje ellen azonban több vasuttársulat részéről aggályok merültek fel, a mennyiben azok részint már pénzintézeteiktől kedvezőbb árfolyamra bírtak kötelező Ígéretet, mint a mely nézetük szerint a szövetkezés mellett elérhető lett volna, részint pedig, még a fent idézett törvény létrejötte előtt, a külön biztosítás engedélyezése reményében kölcsön-czímleteiket már kormányi engedély mellett kiállították s zárlati ellenőrzés alatt a kibocsátásra készen tartják. A kormánynak ily körülmények közt ezen ügyet több szempontból kellett megbirálni. Mindenek előtt ugyanis annak, hogy az érdekelt összes vasutak külön-külön vegyék fel kölcsöneiket, a fentebb előadott okból semmi szin alatt sem volt hely adható. Időközben továbbá odafejlődtek a pénzpiacz viszonyai, hogy még a cumulativ kölcsön is, eltekintve attól, hogy a szövetkezés keresztülvitele méltánytalan kényszer-alkalmazást tett volna szükségessé, alig lett volna előnyösen és az államra való káros visszahatás nélkül eszközölhető. Megfontolandó volt végre, hogy elvégre is mindaddig, mig a kamatbiztositási viszony fennáll, első sorban csakis az állani közvetlen érdeke az, hogy az illető vasutak olcsón kapják meg a szükséges tökéket, hogy ily módon pályáikat mentől csekélyebb (első sorban ugy is az államot terhelő) áldozattal mentől jövedelmezőbbekké tehessék ; olcsóbban pedig a fenforgó viszonyok között a vasut-társulatok alig tehetnek szert uj kölcsönökre, miut maga az állam, s igy a legolcsóbb, de magára az államra nézve is legelőnyösebb kölcsön az, melyet nekik az állam nyújthat ugyanoly feltételek alatt, mint a melyek alatt az állam maga kapta. Ezen érett megfontolás, s ezenfelül még azon körülmény is, miszerint a beruházási kölcsön más módozatok mellett nemcsak ily előnyösen, de még ily gyorsan sem volna realisálható, mely utóbbi körülmény a vasutakat terhelő váltó-adósságokkal szemközt szintén figyelembe veendő, indította a kormányt azon mód választására, mely a mellékelt törvényjavaslatban nyert kifejezést. E szerint ugyanis a szükséges beruházási tőkét az állam maga bocsátaná az illető társulatok rendelkezésére és pedig miután a jtörvényhozás által megszavazott 700,000 arany forintból még a volt kormány által előlegesen engedélyezett külön társulati kibocsátás által 13,575 frt már ki van merítve, legfelebb annyi Összeg erejéig, a mennyi a fenmaradó 686,425
