Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.

Irományszámok - 1875-89

I. fejezet. II. fejezet. Ili. fejezet. IV. fejezet. Vi. fejezet. * VII. fejezet 332 LXXXIX. SZÁM. Áttérve a törvényjavaslat részleteire, az I. fejezet azon átalános határozatokat foglalja magában, melyek közegészségi ügyben a hatósági működésre közvetlenül szükségesek. A II. fejezet azon intézkedéseket tartalmazza, melyek szükségeseknek látszanak a közegészségnek azon iránybani előmozditására, hogy a betegségeket okozható hátrányok eltávolíttassanak. Azon intézkedés, melynél fogva a belügyminister feljogosittatik valamely vidék nagyobb mérvű halálozási okait küldötte által kinyomoztatni, s a szükséges intézkedések megtételét elrendelni, Angolországban már tényleg a legfontosabb és legczelszerűbb eszközök egyikének bizonyult a közegészségügy előmozditására. A táp- és élelmi szerek jó minőségének biztosítása czéljából szükséges volt a hússzemlének intézményét az egész ország területére kiterjeszteni, úgyszintén egészségellenes táp- és élelmi czikkeknek és edények készitésének s használatba vételének betiltását a törvényjavaslatba felvenni. A III. fejezetben 19-től 27. §-okban foglalt intézkedések indokát a honunkban észlelt nagyobb mérvű halandóság képezi, mely legnagyobb részt a gyermekkornak 7-ik évig terjedő szakába esik, és leginkább a kellő orvoslás s a gyermekek tartása körül szükséges felügyeletnek elmulasztása által okoz tátik. A 27-től 35. §§-ban felsorolt intézkedések pedig a tanuló ifjúság között előfordulható ragályok megakadályozása szempontjából mutatkoznak szükségesnek. A IV. fejezet azért szükséges, hogy a fegyházak és börtönök, melyeknek némelyike magas betegülési s halálozási arányt mutat fel, közegészségi tekintetben folytonos felügyelet alatt legyenek, és ezáltal megakadályoztassék, hogy ezen intézetek járványok és ragályok góczaivá ne váljanak. Hogy egyrészt a lakosság arról biztosittas s ék, mikép megbetegülés esetében csakis rendszeres tanulmányok végzése után teljesen képesített orvosok tanácsával élhet, másrészt pedig azon visszaélések megszüntetése tekintetéből, hogy egyesek külföldi egyetemeken kellő tanulmányok nélkül is nyert orvosi oklevelek alapján a közegészségügy hátrányára orvosi gyakorlatot űznek: szükséges volt a VI. fejezetben foglalt intézkedéseket, melyek hazánkban szabály alakjában eddig fennállottak, a törvényjavaslatba felvenni. Az orvosoknak az eddigi törvényes gyakorlat által engedett szabad letelepülési jogot, mint ez állásnak megfelelő, s a feladat fontossága által eléggé indokolt jogélvezményt, jövőre is biztosítani kellett. Ellenben az orvosi segélynek mindenkire nézve szükséges biztosítása mulhatlanul megkívánja, hogy az első segély megadásának kötelezettsége kimondassák. Szükséges volt továbbá a különféle gyógymódok szabad alkalmazását a szenvedő emberiség érdekében biztosítani, e mellett azonban az orvosok eljárását állami ellenőrködés alá helyezni, s ebből folyólag a műhibákra nézve a felelősség elvét kimondani, és végül a magán orvosok díjai kiszabása iránt, az orvosi segély igénybevételét akadályozó netáni túlkövetelmények elhárítása czéljából az egész országra kiható intézkedést felvenni. A szülésznői gyakorlat szabályozására a VII. fejezetben foglalt intézkedések abban találják indokolásukat, hogy a népszaporodás nálunk kedvezőtlen arányt mutat fel, mely sajnos körülmény egyik okát az úgynevezett parasztbábák kontárkodásai képezik. E visszás eljárás megszüntetésére kell ennélfogva törekedni, mi leginkább azáltal látszik elérhetőnek, hogy ezentúl a szülésnél a segélyt csak erre képesített bába adja meg. E tekintetből óhajtandó lenne, hogy csak valamely erre hivatott tanintézetben képesítettek gyakorolhassák a szülésznői tisztet, de miután ma még az országban csak 5 ilyen intézet van, félni lehetett, hogy ha ez kimondatnék, igen sok helyen semmi szülésznő nem lenne, vagy egészen képzetlenek fognák ezen tisztet gyakorolni.