Főrendiházi irományok, 1875. I. kötet • 1-51. sz.

Irományszámok - 1875-8

VIII. SZÁM. 23 Melléklet a 8. számú irományhoz. Felséges császár és apostoli király! Hódolatteljes hálaérzettel fogadtuk Felséged legkegyelmesebb trónbeszédében atyai gondoskodásának és szándékainak nyilvánulását. Minél komolyabbak azon feladatok, melyek a törvényhozás intézkedéseit igénylik, minél számosabbak az államgépezet szervezetében szükséges új alkotások, vagy a fennálló intézmények átalakításának azon követelményei, melyeknek terhei már a jelenben, gyümölcsöző eredményei ellenben csak a jövőben érezhetők, mennyivel nyomasztóbban nehezedtek hazánkra az ország kiválóan nyers termelői jellegénél fogva az utóbbi években sűrűn ismétlődött elemi csapások következményei és az európai pénzválság súlyos rázkódtatásai ; — annál nagyobb megnyugtatásunkra szolgál, hogy Felséged bölcs előrelátással a bajok orvoslásának főfeltételeül határozottan az állami pénzügyek egyensúlyának helyreállítását és azok végleges rendezését jelölvén ki, ezzel kapcsolatban számba venni kegyeskedik az intézkedések mindazon nemeit is, melyeknek összevágó lánczolatban való foganatosítása vezet azon czél elérésére, mely az állami pénzügyek gyökeres rendezésével az ország jólétének s anyagi gyarapodásának kiindulási pontját és hatályos eszközét képezi. Mélyen érezzük, hogy a kitűzött czél elérése ez utón is, fokozatos és SZÍVÓS munkának lehet csak eredménye, s az alig mellőzhető áldozathozatal megelőzendi a helyzet javulását; de nyugodt meggyőződéssel bizunk mi is az ország áldozatkészségében, midőn Felséged magasztos szavaiban bizonyságát látjuk annak, hogy a feladat minden alkatrészeiben vétetik szemügyre s igy bizton reméljük, hogy] a törvényhozásnak sikerülni fog, komolyan és következetesen működve, figyelemmel a lefolyt évek tapasztalataira és tanúságaira, az adóképességnek, főleg a földmívelés terén való emelésére irányzott hatályos törekvéssel elősegíteni Felséged atyai szándékainak valósulását, s a hozandó áldozatok árán, nem egyedül a pillanat nehézségeit elhárítani, hanem egyszersmind biztosan megvetni egy szerencsésb jövő tartós alapjait. Ismételve jelentették ki a főrendek a törvényhozói testület ezen része újjászervezésének szüksége iránti mélyen gyökeredzett meggyőződésöket, s igy jelenleg is csak készségüket nyilváníthatják Felséged magas trónja előtt, közreműködni mindenben, mi a történelmi jogok kellő méltánylása, valamint a létező viszonyok és intézmények gondos tekintetbe vétele, mindkét-