Főrendiházi irományok, 1872. VIII. kötet • 399-433. sz.

Irományszámok - 1872-419

CDXIX. SZÁM. 135 stb. összesen 22.161,335 frtnyi követelést támasztott, az egy e czélból a közm. és közlekedési, valamint a pénzügyi ministeriumok, továbbá a vasutépitészeti főfelügyelőség és a kincstári ügyész­ség képviselőiből megalakított bizottságnak adatott ki tárgyalás végett oly utasítással, hogy netaláni egyesség sikerülte esetén a megállapítandó kárpótlási összegbe a külföldről szállitott sínek vámdija fejében fizetett összeg felerésze a már megállapitott s további változás alá nem eső 685,000 frt tőkével, s ennek 1874. évi február 15-től számított 6% kamataival lesz fel­veendő, a társulatnak pedig ugyan az alkalommal kijelentett, hogy emez összeget s kamatait azon esetre is megkapja, ha a többi kárpótlási czímekre egyesség nem jönne létre, csak hogy ez esetben ezen összeg s kamatainak megtérítése készpénzben fog eszközöltetni és pedig 15 nappal azon időpont után, melytől kezdve az 1875. évi államköltségvetés terhére ezen összeget utalvá­nyozni lehetséges leend. A bizottság 1874. évi ápril hó 13-án megkezdett tárgyalásait befejezvén, s a kárpótlási igények egy részét figyelembe veendőnek találván, ugyanazon évi augusztus hó 21-én megtette a vállalkozónak s a társulatnak ajánlatát a kártérítési igények kiegyenlítésére nézve; Ezen ajánlat főfeltételei voltak: hogy a társulatnak megengedtetik fővállalkozója kielé­gítése czéljából, a vámvisszatérítést is bele értve, 3.430,000 forint névértékű 5%-kal kamatozó kötvényt, melynek kamatját s törlesztését az állam addig, mig az a pálya tiszta jövedelmeiből fedezhető lesz, biztositana, kibocsátani. Hogy a fővállalkozótól a huszti Nagyág-hid késő kiépítése folytán, követelhető s 537,000 frtra felszaporodott bírság elengedtetik. Hogy ellenben ugyanaz a kormánynak az épités felett gyakorolt felügyelete folytán felmerült költségei fejében 280,000 forintot köteles megtéríteni, s végre hogy úgy a társulat, mint a fővállalkozó semmi további igényeket a kormány ellen nem támaszthat. A vállalkozó képviselői a megajánlott kárpótlási Összeget azonban oly csekélynek je­lezték, hogy ily alapon az egyezséget egyátalában megköthetőnek nem vélték; minthogy azonban kilátásba helyeztetett nekik, hogy a fővállalkozó igényeit részletesen igazolhassák, ennélfogva erre maguknak alkalmat adatni kértek. 4 A bizottság e részben rövid utón kikért utasításához képest eljárván, elnökét s egy műszaki tagját felkérte, hogy a kárpótlási czimeket tételenkint közölje a vállalkozó s a társulat képviselőivel, s e tekintetben ellenészrevételeiket meghallgatván, azokat a bizottságnak esetleges további elhatározás végett terjeszsze elő. Az e részbeni értekezletek több napot vettek igénybe s befejeztük után a fővállalkozó képviselői határozott nyilatkozatra hivattak fel, mely alkalommal azon ellenajánlatot tették, mi­szerint a kötvényekben adandó névleges összeg 8.000,000 frtra emeltessék fel, a vám fele része ezenkívül készpénzben téríttessék meg s végre a kormányfelügyeletért kivánt 280,000 frt en­gedtessék el. Ezen ajánlat tárgyalása alkalmával a bizottságnak egyszersmind az emiitett értekezletek eredménye is előterjesztetvén, meggyőződést merített azokból az iránt, hogy az emlékiratban némely kérdés nem levén kimerítően tárgyalva, az egyes tételeknél a vállalat igényei teljes méltánylást nem nyertek. Minélfogva eme tételek a társulattól s fővállalkozótól nyert adatoknak a kormány ada­taival lett összehasonlítása folytán újból megbiráltatván, e bizottság az első izben felajánlott kártalanítási összeget 4.000,000 forintra névértékben felemelendőnek találta s ez alapon a fő­vállalkozónak és a társulatnak újabb ajánlatot tett. A fővállalkozó azonban ezen ajánlatot sem fogadta el, hanem ellenajánlatához szilárdan ragaszkodott, s azon kéréssel, mik ép az egyezkedési tárgyalások megszakitottaknak ne tekintesse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom