Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.
Irományszámok - 1872-372
CCCLXX I. SZÁM. 199 Hogy a házadó aránytalanul van felosztva, hogy különösen ezen adónak különböző fokozatai közt helyes arány nincs, kétséget nem szenved; igy például egy lakrészből álló ház némely, a főváros után népességre és politikai jelentőségükre nézve első rangot elfoglaló, sőt vasúti állomással is biró városban fizet 60 kr. házosztály-adót, midőn ugyanily összeget fizet sok más, a kereskedelmi forgalmon kivül álló szegény helységek lakója, és ugyanazon egy városban, ha a ház bérbe van adva, annak tulajdonosa a tiszta jövedelem 16%-át fizeti vagyis 100 frt házbér után 11 frt 20 kr. házbéradót fizet, még hasonló ház után, a mely bérbe adva nincs, házosztály-adó fejében 60 kr. — legfeljebb 1 frt 60 kr. vagy 3 frt fizettetik. Ezen csak futólag odavetett példa is mutatja, hogy a házadó-törvény részint hiányos, részint elavult, némely intézkedésének módositása elodázhatlan szükséggé vált. És miután annak kivitelére nézve technikai nehézségek nem forognak fönn, nincs ok az e részbeni javításokat azon időre halasztani, a midőn ezen adó gyökeres szabályozására alkalmunk lesz. Ezen szempontokból kiindulva, a házadó-törvények átvizsgálása folytán, a következő javaslatokat terjesztem elő. A házbéradót illetőleg azon meggyőződésben vagyok, hogy az, átalánosságban véve, sem az elv, sem az alkalmazás tekintetében gyökeres átalakitást nem szükségei ; elvi tekintetben azért nem, mert az adó az adótárgy tiszta jövedelme alapján, tehát az igazságos és arányos megadóztatás követelményei szerint vettetik ki, és az alkalmazás tekintetében azért nem, mert a kivetési százaléknak bizonyos feltételek melletti fokozása, meglehetősen megfelel a tényleges viszonyoknak, a mennyiben általában lehetséges az azokban felmerülő különbségeknek a jelenlegi három fokozatban kifejezést adni. E tekintetben azonban a fennálló törvény a városok viszonyai közt tényleg létező különbségeket mégis eléggé figyelembe nem veszi, s Budapesten kivül mindazon városokat és helységeket, a melyekben a lakrészek számának legalább fele bérbe van adva, egy fokozatba sorolja, holott azok között és az azokban fenforgó épitkezési és lakási viszonyok között nagy különbség létezik. így például azon adófokozatba, melyben a levonási százalék 30, a kivetési százalék 20, s e szerint 100 frt házbér után 14 frt adó fizetendő, •— oly városok mellett, minő pl. Arad, Pozsony, Sopron, Kassa, Zágráb stb. kis mezővárosokat és falukat is látunk besorozva, melyekben rövid idő alatt bekövetkezett kedvező viszonyok pl. vasútépítés vagy ásványvizének a közönség által lett megkedvelése folytán, úgyszólván rögtöni emelkedés állott be, úgy hogy az azokban létező lakrészeknek legalább fele rendszerint bérbe adathatik, — de melyek ezen rövid idő alatt más tekintetekben nem fejlődhettek ki annyira, hogy azokat az előbb nevezett és századok alatt lassan kifejlődött városokkal párhuzamba hozni lehessen. Az átalános (24 és 20%) házbéradó alá tartozó 78 község közt csak 22 szabad királyi és 1 törvényhatósági joggal felruházott város van, a többi 55 között oly jelentéktelen helységek is fordulnak elő, melyeknek még egészen falusi jellegük van. Az ezen helységek és a nagyobb városok között létező különbség a kereskedelmi forgalom, ipari fejlődés és tőkefelhalmazás különböző fokozatai mellett leginkább külső jellegükben mutatkozik ; imitt többnyire kőből és jó anyagból épitett egy- vagy többemeletes házakat látunk, melyeknél az épületfentartási költség és értéktörlesztés a haszonértéknek nem oly magas százalékát veszi igénybe, mint amazon helységekben, melyek nagy részben nem kemény anyagból épitett földszinti s egyszóval jobbára falusi házakból állnak. A városok ezen két különböző csoportjára nézve tehát teljesen indokoltnak látnám, különböző adófokozatok alkalmazását még pedig, minthogy a különbség nagy részben az alkal-
