Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.

Irományszámok - 1872-371

CCCLXXL SZÁM, 193 Melléklet a 371. számú irományhoz. Indokolás a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok üzletadójáról szóló törvényjavaslathoz. A társulati vállalatok kétféle szempontból tekinthetők, egyrészt t. i. mint haszonhajtó foglalkozást űző erkölcsi személyek, másrészt pedig az egyes részvényeseket vagy tagokat tekintve, mint tőkebefektetési vállalatok. A második szempontból kiindulva, az egyes részvényesekre vagy tagokra háramló, s a társulati vállalatból származó kamat és osztalékjövedelem fel is említtetett a tőkekamat és járadékadóról szóló törvényjavaslatban, s jelen törvényjavaslat által többé nem érintetik, minél fogva ezen törvény a társulatokat, mint hasznothajtó foglalkozást űző erkölcsi személyeket tekintvén, a törvény tárgyát csak azon jövedelem képezi, mely a társulatok üzletforgalmának eredménye, s az üzlet folytatásával egybekötött rendszeres kiadások levonása után mint tiszta nyeremény fenmarad. Miután az egyes részvényesek vagy tagok az ily vállalatokból húzott kamatok és osztalékok után való külön adófizetés alól a tőkekamat és járadékadóról szóló törvényben azon oknál fogva mentettek fel, mert az ily kamatokra és osztalékokra forditandó jövedelem után, a részvénytársulati vállalat fizeti az adót, szükséges, hogy ily jövedelmek megadóztatása törvény által biztosittassék. A részvénytársulatok jövedelmét a jövedelmi adóról szóló 1868. XXVI-ik törvényczikk az I-ső osztályú jövedelmek közé sorolja és ezen jövedelmek módjára rendeli megadóztatni, s miután az emiitett jövedelem az üzlet, a foglalatosság, a munka eredményét képezi, ezen természeténél fogva tulajdonképen a kereseti adóról szóló törvényjavaslat keretébe tartoznék; — de miután a részvénytársulati vállalat egész szerkezete és czélja is a magánüzletektől lényegesen különbözik, a mennyiben az államhatóság által bemutatási záradékkal ellátott, helybenhagyott alapszabályok szerint szervezkedik, és működik, nyilvános számadástételre köteleztetik, s vagy ona szaporitását, mely a magánvállalatok főczélja, csak igen szűk korlátok közt gyakorolhatja, hanem ellenkezőleg egész tiszta jövedelmét évenként a részvényesek közt rendszerint felosztani tartozik, a magánvállalatok megadóztatására vonatkozó czélirányos, s az adózó félre méltányossági szempontból is ajánlatos rendszabályokat a társulatokra és egyletekre átalában alkalmazni nem lehet, sőt ily rendszabályok alkalmazása sok esetben a czélt egészen szemelől tévesztené. FŐRENDI IROMÁNYOK VII. 1872/5. 25