Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.
Irományszámok - 1872-357
CCCLVII. SZÁM. 101 4. §.. A tőzsde képviselői részéről hangsúlyoztatott azon óhajtás, hogy miután az árú- s értéktőzsdén a csak gyér számmal levő alkuszok teendőit az ebbeli működésre feljogosított tőzsdei ügynökök (Börseagenten) szokták végezni, megengedendő volna, miszerint az illetéki szabályoknak az alkuszokra vonatkozó határozatai ezen ügynökökre is legyenek alkalmazhatók. Ezen óhajtás teljesítése van a jelzett szakaszban javaslatba hozva. Az 5. §-ban javasolt részleges módosítása az 1868. XXIII. törvényczikk 15. §-a rendeleteinek az által indokoltatik, hogy a tőzsde képviselői nyomasztónak nyilvánitották a törvény azon intézkedését, mely szerint a felek kezeihez visszakerülő alkuszi kötlevelektől, mint valódi szerződésektől a fokozatos illeték lerovandó, a felek azonban különösen hosszabb határidőre szóló ügyleteknél saját biztonságuk miatt szokták magukhoz venni a kötlevelet, s ezen óvatosságukért felette sújtottnak tüntették fel azt: hogy ők az ügylet teljes értékétől fizessék le a fokozatos illetéket, habár birói használat alá nem is kerül az illető levél. Ezen észrevétel a tőzsde képviselőivel e részben folytatott értekezletek folytán alaposnak s a kereskedelmi ügyletek illetékének mérséklése iránti óhajtásuk jogosultnak ismertetvén fel, — a kincstár érdekének szemmel tartása mellett okszerűnek találtatott azt hozni javaslatba, hogy az alkuszok kötlevelei oly ügyletekre nézve, melyek rendes üzletkörökhöz tartoznak, az eddigi 50 kr. helyett egy forint állandó bélyegilleték alá soroltassanak, még pedig különbség nélkül, akár maradnak a felek aláírásaival ellátott kötlevelek az alkuszoknál, akár visszakerülnek azok a felek kezeihez. 6. §. Az abban idézett illetéki szabályok szerint jelenleg mindazon perbeli egyezségektől, melyek által az eredeti szerződést az érdekelt felek részben megváltoztatják, — a fokozatos illeték újból lerovandó, az újitás által megváltoztatott jogügylet értékéhez képest. Ezen illetéki szabálynak a javaslatban szervezett módosítása mellett ugyanazon tekintetek szólnak, melyek a levelezések utján kötött ügyletekre nézve (2. §.) felhozattak, mert különben a tőzsdei bíróság előtt kötött egyezségek előbb említett eseteiben ugyanazon iigyletbeli értékekből kétszer kellene a fokozatos illetéket leirni. 7. §. A tőzsde, valamint a vidéki gabnacsarnokok bíróságainak eljárására az illetékszabásnak a választott bírósági ítéleteket tárgyazó 96. tétele levén alkalmazandó, ez a tőzsde és csarnokok bíróságainak eljárására nézve terhes, mert az idézett illetékszabás tétele a többi között azt is rendeli, hogy minden oly választott bírósági ítélet, melynek tárgyát 200 frtnyi értéket meghaladó jogügylet képezi, 8 nap alatt az összes eredeti kiadványokkal és egy hiteles másolattal együtt az illetékkiszabási hivatalhoz átküldendő, mely hivatal az itélet, esetleg a jogügylet után járó illetéket kiszabja s a felektől beszedi és a fizetési elismervénynyel ellátott eredeti választott birósági ítéleti kiadványokat a bíróságnak visszaszolgáltatja. Ezen rendszabály alkalmazása nehézségeket nem okozhat más választott biróságok eljárásánál, melyek csak egyes peres ügyek eldöntésére vannak hivatva; de az állandóan működő tőzsdei bíróságnál az jelentékeny nehézségekkel van Összekötve, mivel előtte mindennap nagyobb számban fordulnak elő üzletekből kifolyó keresetek. A nem gyakorlati mostani szabályzat tehát az emiitett külön bíróságokra vonatkozólag mellőzendő lévén, az ez utóbbiak által az Ítéleti illeték lerovása tekintetéből követendő czélszerííbb eljárás hozatik javaslatba. Az ítélettől járó állandó bélyegilleték mérve az 1. §-ra vonatkozólag fent előadott oknál fogva szintén változatlanul fentartatni javasoltatik. Az állami jövedelem biztosítása czéljából javasoltatik, hogy az illeték-lerovás teljesítésétől tétessék függővé a birói határozat hozatala. A 8. §. rendeletei szoros kapcsolatban vannak a törvényjavaslat 2. §-ban foglalt elvi határozmánynyal. Az abban felvett megjegyzést, hogy a nem létező okiratot pótló ítélettől, a jogügylet czímén fizetendő illeték csekélyebb nem lehet azon bélyegilletéknél, mely az Ítéletre mint olyanra a
