Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.

Irományszámok - 1872-356

CCCLVI. SZÁM. 95 Melléklet a 3â6. számú irományhoz. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése „a népiskolai nyilvános tanintézetek s kisdedóvó intézetek tanítóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról s azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A népiskolai tanitók nyugdíjazásáról szóló azon törvényjavaslatot, melyet Molnár Aladár országgyűlési képviselő 1373. márczius havában a képviselőháznál benyújtott és a ház újabban 1874. deczember havában hozott határozatával a közoktatásügyi bizottsághoz utasított, a bizottság a közoktatásügyi és pénzügyi minister uraknak a tanácskozásokban való részvéte mellett tárgyalta s ezenkívül a javaslatban foglalt nyugdíjazási tervezet anyagi szükségletének kiszámítására Veninger Vincze, Lewin Jakab, Lééb Péter, Díváid József és Fröhlich Frigyes uraknak mint szakértőknek közreműködését kérte fel. — A bizottság tanácskozásainak s működésének eredményét a következőkben van szerencsénk a t. ház elé terjeszteni : A bizottság a javaslattevővel együtt azon meggyőződésben van, hogy ha a törvényhozás a népiskolai tanitók anyagi helyzetének a körülmények által megengedett javítása iránt minél előbb nem intézkedik: népoktatásunk fejlődése és az ország által ez ügyre hozott áldozatok eredménye nagy mértékben koczkáztatva lenne. Mert miként a tapasztalás mutatja, nemcsak hogy az állami s egyéb közköltségen fentartott képezdéből kilépő növendékek jó része nem lép a tanitói pályára, hanem a már szolgálatban levő tanitók közül is számosan, épen a jobb erők, mihelyt alkalom nyílik, ott hagyják a tanítóságot, s igy félő, hogy rövid idő múlva bármily áldozatkészséggel állítsunk is iskolákat, azokban nem lehet tanitani, mert nem lesznek tanitók. Mivel pedig a fizetéseknek a nyugdijintézet létrehozásánál sokkal költségesebb javítása az ország jelen anyagi állapotában még sokkal nehezebb, vagy a jelen országgyűlés alatt tán lehetetlen is volna: ezért a bizottság azon nézetben van, hogy addig is, mig kedvezőbb idők bekövetkeztével a tanitói fizetések is átalánosan javíthatók lesznek, tegye meg a törvényhozás sürgősen azt, mi az állam jelen anyagi állapotában is megtehető, t. i. biztosítson a néptanítóknak keresetképtelenné nyomorodásuk esetére annyi nyugdijat, mennyi a legszigorúbban megélhetésre szükséges s özvegyeiknek és árváiknak némi gyámolitást. A bizottság reményű, hogy a néptanítók, ha pályájukon szerencsétlenségek eseteire ily biztonság lesz nyújtva, inkább fognak a tanítóságra vállalkozni s nyugodtabban várják fizetéseik javítását, annyival inkább, mivel azon tény, hogy az országgyűlés az állam jelen rendkívül nehéz