Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.

Irományszámok - 1872-253

166 CCLIII. SZÁM. Ily tekintetekből nem várhattam be, mig a munkában levő polgári törvénykönyv elkészül, s oly módozatát hoztam javaslatba a fennálló törvény megváltoztatásának, mely a jogegyenlőséggel, a kor- s az életviszonyok követelményeivel összhangban van. A javaslat 4 szakaszból áll. Az első §. kimondja, hogy a hajadonok a 24-ik életév betöltével teljeskoruakká lesznek. Minthogy pedig a hármas i-k. I. r. 111. czikk is állapitott meg, habár más életkort, t. i. a 16. évet, a melyben a hajadon a teljes korba lépett, a nélkül azonban, hogy ezzel a teljeskoruság minden jogai élvezetét is megnyerte volna,- szükségesnek láttam e §-hoz hozzátenni, hogy a teljeskoruvá lett hajadon a teljeskorusággal járó minden jogok élvezetébe lép. A második §. eddig is hatályban volt jogot tart fenn a férjhez ment nők számára. A nő t. i. a hármas t.-k. I. r. 112. czikke értelmében, férjhez menetelével teljeskoruvá lesz. Ezt ki kellett mondani, nehogy az első §. a férjhez ment nőkre is alkalmaztassák. A harmadik §. kimondja a mostani joggal megegyezőleg, hogy a nő megtartja teljeskoruságát, ha özvegységre jut, férjétől biróilag elválasztatik, vagy házassága feloidatik, mielőtt az 1. §-ban megállapított életkort elérte volna. A javaslat, midőn ez által a szerzett jogokat fentartja, egyúttal minden netalán az iránt támadható vitának elejét veszi. Budapest, 1874. évi május 18-án. Dr. Pauler Tiyadar s. k.