Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-252
CCLII. SZÁM. 151 IL Külföldön, némely államokban az ügyvédség teendői kétfelé osztvák, — a per előkészítése és a periratok szerkesztése (avoué, attorney), a pernek a bíróság előtti előadásától és vitatásától (avocat, counsel) el levén választva és külön-külön közegekre bizva. Az ügyvédség rendezésénél mindenekelőtt tisztába kellett jönnünk azon kérdéssel, hogy vájjon behozzuk-e e munka-felosztást az uj szervezetbe. A javaslat nem fogadja el e felosztást, és pedig, a következő okoknál fogva: 1. E felosztás nagyon terhes és költséges volna a felekre nézve, kiknek két közeggel kellene érintkezniük, és mindkettőt informálniok és fizetniök. 2. E felosztásnak magára a peres ügy helyes vezetésére is hátrányos befolyása van. A fél ugyanis mindenekelőtt az avouéval értekezvén, ez szerkeszti a keresetlevelet és periratokat; minthogy azonban az avoué nem bir annyi képességgel mint az ügyvéd, könnyebben megeshetik, hogy az ügyet egészen hibás szempontból fogja fel, és a periratokat is helytelenül szekeszti ; ugy, hogy az ügyvéd a már elkövetett hibát nem is képes jóvá tenni. Azért a külföldön is leginkább azon gyakorlat áll fenn, hogy az avoué már előlegesen értekezik az ügyvéddel, és szorosan ennek utasításai szerint készíti az előiratokat. Ezért sokkal egyszerűbb, ha az egész per vezetése formailag is egy kézben összpontosittatik, mi a félnek még azon előnyt is nyújtja, hogy a felelősséget egészen egy személy vállaira helyezi, és a netáni hibának másra hárítását lehetetlenné teszi. 3. Igaz ugyan, hogy nagyobb forgalmú városokban, hol az ügyvéd az ügyek vitatásával annyira el van foglalva, hogy az elöiratok elkészítésére ideje nem marad, nagyon igazolható volna e felosztás; de ellenkezőleg kisebb forgalmú helyeken az ügyvédnek, — ha a periratok készítése tőle elvonatik — nem lesz annyi dolga, hogy utána megélhessen. így Francziaországban is tapasztalták, hogy sok kisebb helyen ügyvéd le sem telepszik; s ily helyekben az avouékat kellett az ügyek vitatására is feljogosítani. 4. A pernek egyes szakai oly szorosan összefüggnek egymással, hogy logikai szükségesség azokat egy vezető kézben összpontosítani. Àz ügy kimenetelére ugyanis nagyon lényeges befolyással van az, hogy vezetését kezdettől fogva befejezéséig bizonyos nézetegység hassa át, és ez egység a legkevésbé sincs biztosítva az által, ha két különböző közeg, melyek kölönböző szempontokból indulhatnak ki, van befolyással az ügy vezetésére. Egyébiránt teljesen indokolhatlan is volna, épen a pernek legfontosabb részét, t. i. a kereset feltevését, az ügyvédénél kevésbé avatott kezekre bizni 5. Hazánkban ezen felosztás egészen ismeretlen és idegenszerű levén, a fentebbi okok elég nyomósak arra, hogy azt ezutánra is mellőzzük. III. Külföldön több helyütt különbség tétetik a feltörvényszéki és alsóbb birósági ügyvédek között, kik közül az utóbbiak a felsőbb bíróságok előtt nem működhetnek. Kérdés, hogy elfogadtassék-e hazánkban is e megkülönböztetés? A javaslat nem fogadja azt el, és pedig a következő okoknál fogva : 1. E felosztás az ügyvédek között osztályokat állítana fel, és pedig teljesen jogtalanul és szükségtelenül. Az ügyvédnek ugyanis épen azon képeséggel kell birnia az alsóbb, mint a felső bíróságoknál ; ugyanazon képesítést kell tehát megkövetelnünk mindkét rendbeli ügyvédtől, s ily körülmények között köztük különbséget tenni' teljesen indokolatlan volna.
