Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.

Irományszámok - 1872-248

136 CCXLVlïï. SZÁM. mellőzésével, rövid utón adják tudtára a vizsgálóbírónak, vagy a kir. ügyésznek, a kik a további intézkedéseket rögtön megteendik. A törvényjavaslat kiveszi a polgári eljárás keretéből a bűnvádit, s ez utóbbinak eredményét a természete által igényelt garantiákkal látja el. Ez értelme és feladata a jelen törvényjavaslat* nak, melyet az igazságügyminister azon meggyőződésben bátorkodik a törvényhozás bölcsesége elé terjeszteni: hogy ennek elfogadása és törvényerőre emelése által a jogbiztonság és a jogrend megszilárdítása Qgj ép oly hasznos, mint hatályos intézkedés által mozdittatik elő. Az egyes szakaszok alig igényelnek bővebb indokolást; tartalmuk és horderejűk teljesen felismerhető azok szövegéből. És azért csak némely nevezetesebb határozványai emeltetnek ki: Az 1-sŐ §-hoz. A királyi ügyészség közreműködése a bűnvádi eljárásban nélkülözhetlen lévén: ezen szakasz kiegésziti az 1840. XXII. törvényczikk 125. §-át azon czélból, hogy a kir. ügyész mindjárt a csőd megnyitásakor tudomást nyerjen erről, s a hatáskörébe esö szükséges lépéseket azonnal megtehesse. A szakasz utolsó pontja módosítja az 1840. XXII. törvényczikk 127., és az 1844. VII. törvényczikk 5. §-ának 6. pontját, a mennyiben a vizsgálatnak a csőd megnyitásával egyidejű megindítása végett, a vizsgálóbírónak azonnal kineveztetését hagyja meg. A 3-ik §-hoz. Ezen szakasz intézkedései szükségszerű folyamatját képezik a vizsgálati eljárásnak. A mi a bűnvádi útra tartozik, arra nézve nem szükséges a perügyelőnek, vagy a feleknek Írásbeli perirata. A vizsgálóbíró — a ki őket különben is megidézheti, s mint tanukat kihallgathatja mindarra nézve, a mi a büntető ügyre befolyással lehet, — az esetben, ha maguk óhajtanak előterjesztéseket tenni, egyszerűen s minden formaságok mellőzésével közvetlenül átveszi tőlök előterjesztéseket, a mennyiben írásban foglaltatnak ; vagy a vizsgálati eljárás szabályai szerint kihallgatja Őket s vallomásaikat a jegyzőkönyvbe veszi. Áz 5. §-hoz. Ezen szakasz második bekezdése, a jelenleg fennálló rendszert lényegesen módosítja. Hogy hamis vagy vétkes bukás forog-e fenn? ez büntető kérdés. A bűnvádi eljárás pedig,, lényege és természete szerint a materiális való felderítését követeli. — Forma hiány, vagy alaki hiba miatt senkit sem lehet bűnvádi utón elitélni ; e téren a praesumtio csak a legszűkebb határok közt engedhető meg. Elkövettetett-e hamis vagy vétkes bukás? Ez a kérdés; nem pedig az: hogy beadta-e a bukott bukása indokait? vagy letette-e a felfedező-esküt? Ha elmulasztott valamit, a mi a bűnvádi eljárás czéljából szükséges: a közhatóság coercitiv intézkedések által fogja őt kényszeríteni mindarra, a mi tőle megkívántatik s a mit teljesitni köteles épen ugy, mint más bűnvádi ügyben a vádlottat. Ezt czélozza az 5. §., mely az 1840. XXII. törvényczikk 130. §-ának a), 6), c), d) pontjait hatály^ talanná teszi.