Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-245
106 CCXLV. SZÁM. X. Segédek átalában. ("•§•) A közjegyzői segédszemélyzet alkalmazásának módja, valamint annak hatásköre iránt több indítvány tétetett. Az egyik a közjegyzőre akarta bizni, hogy — a franczia gyakorlat szerint — saját felelősségre fősegédet alkalmazhasson ; és ezt oly meghatalmazással láthassa el, hogy őt többféle teendőjének találkozása esetére helyettesíthesse; a segéd eljárásáról kiadandó bizonyítványt azonban mindig a közjegyző maga legyen köteles aláírni. A másik indítvány az volt, hogy ép ugy, mint a járásbiróságokhoz a függetlenül működő, de a járásbiró alatt álló albirót, a közjegyző mellé is az igazságügy minister nevezzen ki oly segédet, ki teljes közjegyzői képesitvénynyel birjon és okiratokat saját aláirása alatt és felelősségre adhasson ki. Az első indítvány azonban sem a segéd képessége, sem a felelősség tekintetében nem nyújt oly garantiát, a milyet a jelen javaslat előbbi szakaszai követelnek. És különösen azon körülmény, hogy a segédek által készített közokiratok aláirása a közjegyzőnek volna fentartva, ez tehát oly cselekményeket volna kénytelen bizonyítani, a melyeknél jelen nem volt, az egész intézmény hitelét megingathatná. Ellenben ha a segédet a közjegyzővel mindenben egyenlő hatáskörrel ruháznók fel, ez alig volna egyébb, mintha egy irodában több közjegyzőt egyesítenénk. Azonban bizonyos, hogy a közjegyzőt minden teendőjének személyes végzésére kötelezni nem lehet ; mert ez lehetetlenné tenné megbízatása teljesítését. — A javaslat ennélfogva megengedte a segédek felvételét. Nem bocsátkozik azonban ezek hatáskörének részletezésébe, hanem ennek szabályozását a gyakorlati életnek hagyván fenn, csak azon elvet mondja ki, hogy mindenért a közjegyző felel, és a segédeket közhitelesség nem illeti meg. A bajor és osztrák törvények egyébiránt szintén igy intézkednek. XI. Közjegyzői jelöltek. (18-20. §§.) Részletesebb intézkedés szükséges azon segédekre nézve, kik mint jelöltek végzik a közjegyzői gyakorlat idejét. Ezekre vonatkozólag a főelv az, hogy a közjegyzői gyakorlat kizárólagos volta kényszerítse a jelölteket arra, hogy erejüket és idejüket egészen a közjegyzői teendőknek szenteljék. A 19. §. az 1869. évi IV. törvényczikk 7. §-ával analog intézkedést tartalmaz. Magától értetődik, hogy a jelölt csak az esetben fogja a gyakorlatot sikerrel végezhetni, ha a szükséges elméleti képzettséget előbb már megszerezte. Az osztrák törvény szintén megkívánja az elméleti vizsgák előleges letételét.
