Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-234
CCXXXIV. SZÁM. 363 Melléklet a 234, számú irományhoz. Indokok az 1871* XXXI. törvényczikk 2é. %-ának módosításáról szóló törvény' javaslathoz. Az 1871. XXXI. törvényczikk 24. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságoknál a telekkönyvi ügyek, a járásbiró elnöklete alatt két aljárásbiróból összeállítandó tanácsülésben intézendők el, — a gyakorlatban hátrányosnak bizonyult be. A míg ugyanis más járásbíróságok, a hatáskörükhöz tartozó ügyekben, az 1871. XXXI. törvényczikk 2. §-hoz képest, mint egyes bíróságok járván el, csekélyebb számú bírói személyzet mellett is nagyobb eredményeket voltak képesek felmutatni ; addig a telekkönyvi hatósággal felruzott járásbíróságoknál a törvény fentebb érintett intézkedésénél fogva, a legegyszerűbb telekkönyvi beadvány is, hármas tanácsban lévén elintézendő, — a járásbiró és albirák munkaideje és ereje a telekkönyvi Ügyek által oly annyira igénybe vétetett, s elvonatott más ügyek elintézésétől, hogy 3, sőt 4 aljárásbiró alkalmazása daczára, sem tarthattak lépést a befolyó ügyek feldolgozásában más járásbíróságokkal. Hozzájárul ehhez, hogy telekkönyvi hatósággal felruházott több oly járásbiróság van, melynek ügyforgalma egyátalán csekély, melynek teendőit tehát egy vagy két bíró igen könnyen elvégzi; mindazon által a fölösleges számú birői személyzet az 1871. XXXI. törvényczikk 24. §-nak határozott rendelkezése miatt ministeri intézkedés által nem szállítható le. Ha a törvény ezen intézkedése megváltoztattatik, a telekkönyvi ügyek nemcsak ép oly gyorsan elintézhetők lesznek a járásbiróság egy tagja által, a mint ez ideig tanácsülésből történt; de a bírák száma kevesbíthető s a fölöslegessé válandók oly járásbíróságokhoz lesznek áttehetők, a melyeknek nagyobb ügyforgalma a törvényhozás által engedélyezett szaporítás tettleges létesítését teszi szükségessé. Nem áll ellenében a törvény ilyszerÜ módosításának azon tekintet sem, hogy a telekkönyvi ügyek nagyobb fontossága mulhatlanul megkívánja azon fokozottabb mértékű garantiát, mely ezen ügyeknek társas-bírósági elintézésében rejlik. A telekkönyvi hatóság jogköre az 1868. LIV. törvényczikk 19. §-a szerint azon ügyek ellátására és kezelésére terjed, melyek a fennálló telekkönyvi rendszabályok szerint intézendok el, — továbbá a 18. §-a értelmében azon birtokbirósági teendők teljesítésére, melyeket a törvénykezési rendtartás egyes szakaszai a telekkönyvi hatóságokra ruháznak. 46*
