Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
16 CCV. SZÁM. Ezen ideiglenes katasteri munkálatokat teljes megnyugvással lehet felhasználni, különösen azon községekben, a hol azok a tagositási térképek és földkönyvekalapján újból készíttettek el. Ez pedig igen számos községben megtörtént. A térfogati adatok kiigazításának munkája sokkal nehezebb lesz azon községekben, a melyek ben még eddig sem a tagosítás keresztül nem vitetett, sem a katasteri mérnökök által részletes felméréseknem eszközöltettek. Hogy azon hiányok, melyek az ideiglenes földadó-munkálatokban a művelési ág- és térfogat tekintetében előfordulnak, a lehetőségig e községekben is már most kiigazittathassanak ; szükségesnek, de elégségesnek is tartom egyelőre, hogy ezúttal a földbirtokosok bevallásai alapján jegyeztessenek be ezen adatok a katasteri telekkönyvbe; fentartván azoknak, valamint az azok szerinti adókivetésnek kiigazítását azon időre, mikor a térfogat megbízható felmérés alapján leszen helyesebben megállapítható. Valóságos mérésnek csak kivételes és oly feltűnőbb esetekben leszen helye, melyekben a birtokos bevallása a valószínűségtől nyilván eltér, s a térfogat más módon ki nem nyomozható. Az előterjesztett törvényjavaslat legsarkalatosabb határ ozmány át : a t i s z t a jövedelem kinyomozásánál követendő elvek és eljárás képezik. Atalánosan el van ismerve, hogy a fennálló földadó-kataster nyomán nem csak nagyobb kerületek, de még szűkebb körű vidékek adóterhe között sincs meg a kellő arány. Ha e felette hiányos mű kiigazítását vennénk czélba: nagy fáradsággal, nagy költséggel sem érnénk el megnyugtató eredményt, és pedig annál fogva, mivel a kiigazítandó alap igen tökéletlen. A fennálló földadó-katasterben foglalt tiszta jövedelem kinyomozásánál ugyanis azt az eljárást követték, hogy nemcsak a talaj osztályozását, hanem az osztályonkinti tiszta jövedelem becslését is minden egyes községben külön-külön eszközölték. Ez eljárásnak alig kikerülhető következése az volt, hogy a becslők Ítélete szűkebb körre szoríttatott, és egyszersmind erős helyi befolyásoknak tétetett ki. így lett azután, hogy sokszor minden tekintetben egyenlő viszonyokkal biró községek között is a tiszta jövedelem osztályonkinti tételeiben lényegesen eltérő különbségek keletkeztek. Még nagyobbak e különbségek s még nagyobb az aránytalanság, minél nagyobb vidékeket s kerületeket veszünk vizsgálat alá. Ily módozat mellett az eredmény nem is lehetett más, mint az, melyet nemcsak a képviselőház s az érdekelt felek, hanem maga az előbbi kormány is elitéltek. E tapasztalás nyomán találtam szükségesnek, hogy javaslatomban a becslésnek oly módozatát vegyem fel, mely szerint a becslés ne egy, hanem több községekből, azoknak gazdasági, forgalmi s égalji viszonyai szerint kikerekítendő becslőjárasokból induljon ki. (50—56. §§.) E módozat mellett a becslőbiztos nagyob terület földjövedelmi viszonyait veszi tekintetbe, s a befolyások, melyekkel találkoznia s megküzdenie kell, a legtöbb esetben egymást ártalmatlanná teszik s kiegyenlitendik. A tiszta jövedelmi fokozatokban kifejezést nyer mindenekelőtt az egyes járásokon belül lévő földbirtok adóalapja közötti arány, azután a kerületi földadó-bizottságok tárgyalásai és megállapodásai nyomán az egyes járások földjövedelme közötti arány. S végül az országos bizottság Ítélete kiterjed az egész országra s valamennyi kerületre és járásra ; az így megállapított tiszta jövedelmi fokozatok aztán nem csak magukban véve helyesek lesznek, hanem egymás közötti viszonyukban is teljesen hü képét mutatják az egyes járások és területek tiszta jövedelme közötti aránynak. Ily becslési m'ódozat mellett is megeshetik ugyan, hogy a különböző járásokban alkalmazott becslő-közegek nem egyenlő felfogásból indulván ki, ezen járások jövedelmi fokozatai között aránytalanságok keletkeznek; de azonkívül, hogy legalább a járáshoz tartozó községek között biztosítottnak látszik az öszhangzat, az egymással arányba hozandó egységek száma is sokkal kisebb, s igy a feladat könnyebb lesz.
