Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.

Irományszámok - 1872-212

218 CCXII. SZÁM. Um melléklet a 212. számú irományhoz. A méter-rendszer keresztülvitele tárgyában a kormány külföldi intézkedések tanulmányozásából merített tapasztalatai alapján oly intézkedéseket kivan foganatositni, melyek egyrészt az uj rendszer szigorú alkalmazását lehetségessé teszik, s másrészt az állam lehető legkisebb megterheltetésével járnak. E végből a mérték-hitelesités a törvényhatóságokra fog bizatni, melyek e műtétet megterheltetésük nélkül fogják teljesíthetni, miután a mértékhitelesités után járó dijakból fedezhető leend a mértékhitelesitéssel járó költség. Az állam a mértékhitelesitésnél csak arra fog szorítkozni, hogy a mértékhitelesitéshez szükséges alapmértékek a törvénynek megfeleljenek, hogy a mértékhitelesitésnél az országban czélszerü és egyenlő szabályok alkalmaztassanak, s hogy végül e szabályok a mértékhitelesítő hivatalok részéről kellően foganatosittatnak. Az állam részéről teljesitendő teendőkre nézve maga a törvényjavaslat Qgy központi mértékhitelesítő bizottság felállítását indítványozza. E bizottságnak hatásköre következő leend : megállapítja, mily anyagból készülhetnek a forgalomban használható mértékek és súlyok, mily alakúak legyenek azok, s mily megjelöléssel jöhetnek a forgalomba ; — meghatározza azon eltérések határát, mely mellett a mértékek és súlyok meg a forgalomban való használat czéljából hitelesítésre bocsáttatnak; — kijelöli azon mérlegeket és mérő-készülékeket, melyek a közforgalomban vagy bizonyos czélhoz, pl. gyógyszertárban, ékszerárusoknál stb. alkalmazhatók, s megállapítja azon kellékeket, melyek mellett ily készülékek hitelesíttetnek; elkészítteti s hitelesítteti, illetőleg felügyelete mellett hitelesiti az alapmérték és alapsúlynak a törvényhatóságok számára a törvényben megrendelt mázsáit ; valamint hitelesiti a mértékhitelesítő hivatalok számára szükséges minta-mértékeket, súlyokat, mérlegeket s egyéb készülékeket ; meghatározza a mértékhitelesitésnél követendő eljárást és megállapítja a hitelesítő dijaknak maximai határait, melyeken túl magasabbat a törvényhatóságok nem szedhetnek. A felsoroltak kellő teljesítése végett miühatatlanul oly közegről kell az államnak rendelkezni, mely egyrészt a mértékek és súlyok egybehasonlitásánál figyelembe veendő mérésekben jártas, a természettan s főkép a mechanika, a vegytan, a súlytan részleteivel behatóan foglalkozó egyénekből áll, s másrészt a legkisebb eltérések megállapítására is alkalmas tudományos készletek fölött rendelkezzék. A mi az első pontot illeti, a külföldi példák nyomán legelőnyösebbnek és legolcsóbbnak is egy mértékhitelesítő központi bizottság fölállítása mutatkozik ; miután ugy csak az elnök és a kezelő hivatalnokok élveznek rendes díjazást, holott a bizottság tagjai, kiket mint illető szakukban specialistákat külön