Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
148 CCV. SZÁM. azokat az adózók jegyzékével egybevetni, és ha észreveszi, hogy a táblázatban egyes adózóknak neve hiányzik, azokat hivatalból beirja. Ily esetekben az illetőket a történt beírásról értesiti. Az adóbizottság a bevallások kellő megvizsgálásához megkívántató támpontok megszerzésére nézve ugyanazon jogokat gyakorolja, mint a földadónál előadtuk. A községi, illetőleg egyesült; községi adóbizottság ugy saját tagjai tudomásának, mint a rendelkezésére levő egyéb adatoknak alapján : a) megvizsgálja, ha vájjon az adózó nem mulasztotta-e el valamely épületének jövedelmét bevallani, s ha igen, ugy azt hivatalból állapítja meg ; b) megvizsgálja, s ha szükségét látja, kiigazítja az adórónok által hivatalból eszközölt jövedelem-megállapításokat ; ugyanezt teszi az egyes adózók bevallásaival is, ha azokat pontatlanoknak ismeri ; c) megvizsgálja, ha váljon az adómentesekül bevallott épületeknek jövedelmei tekinthetők-e ily énekül, s váljon ezeknek minősége és rendeltetése pontosan van-e meghatározva ; d) az újonnan emelt épületeknél megállapítja az évek számát, melyeken át azok adómentek maradnak ; e) megvizsgálja, ha váljon-e gyárépületként bevallott épület valóban ilyennek tekinthető-e? f) megvizsgálja az adórónok által eszközölt kiigazításokat, s azokat, ha helyén látja, módosítja, s ezt indokolja; g) a bevallott jövedelemből a szükséges levonásokat megteszi, vagy is a tiszta jövedelmet kiszámitja. Határozat hozatalánál, ha hiteles okmányokon nem alapuló kiigazítások helyességének megítéléséről van szó, összetes szavazásnak lehet helye ; ha azonban hiteles okiratok, vagy bölcs belátás szerinti becsükről van a szó, a szavazásnak esetenkint kell történnie. A többi határozatok ugyanazok, mint a földadónál. 5. Felszólalások. — A jövedelem végleges megállapítása. Irányadók és szabályozók azok, miket e részben a földadónál előadtunk. A felszólalásokra ugyanazon szabályok állanak, mint a földadóra nézve elősoroltattak. III. Jövedelemadó. Az 1864. évi július 14-én kelt törvény értelmében a jövedelmi adó kivetési módozatát a repartitionalis rendszer alapján kisérték meg Olaszországban. Ugyanis az egyes tartományok által viselendő jövedelemadó-összegeket a föld- és házadó, a lakosság száma, az állampénztárakból húzott fizetések és nyugdijak, a különböző részvénytársaságok által kifizetett osztalékok, a vámjövedelmek, a bélyegjövedelmek, s végül a vasutvonalak, ország- és tartományi utak aránya szerint állapiták meg. A tartományi illetmény, a jelzett arányok szerint és alapján volt, továbbá az egyes nagyobb városokra, illetőleg adókerületekre kivetendő. Az 1866. évi június hó 28-án kelt törvény által azonban ez intézkedések hatályon kívül helyeztettek, s a kivetésnél a hányad-rendszer fogadtatott el, mely szerint nem az adócontingens. hanem az adókötelesek mindegyike által jövedelme arányában fizetendő adószázalék állapittatik meg. Az adó eleinte 4—8 %, később 1870-ben pedig 12 %-ban állapíttatott meg. Jövedelemadó alá esik minden physikai vagy erkölcsi személy, ki ingó vagyona, vagy munka eieje után jövedelmet huz. Nem számitható tehát ide a föld vagy ház utáni jövedelem.
