Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
CCV. SZÁM. 143 Rendes művelési és fentartási költségekül nem tekinthetők, és igy le sem vonhatók azon kiadások, melyek a rendes jövedelem rendkívüli utón növelését czélozzák. Hasonlókép nem vehető figyelembe a birtokosnak és családja tagjainak a birtokterületre fordított munkadija sem. A birtokon nyugvó terhek fejében ugyan levonásnak nem adatik hely, de a tulajdonosnak jogában áll, hogy magát hitelezője irányában visszatartás utján kártalanítsa. Ha a földbirtokosnak ugyanegy időben a földjövedelmen kivül egyéb jövedelmei is vannak, e jövedelmekre nézve külön bevallást kell tennie. Azon esetben, ha a jövedelmek különválasztva nem volnának, a bevalló saját legjobb tudomása szerint meghatározhatja, hogy az illető jövedelemág az összjövedelemnek mily hányadát képviseli, s ilyenkor azután a bevallási iveu egyszersmind megjegyzendő, hogy a különválasztás a legjobb tudomás szerint történt. A vallományok ellen a községi adóbizottság előtt felszólalhatnak ugy a községi tanács, illetőleg egyesült községi képviselőtestület, mint az adórónok is e felszólalásban követelvén, hogy egyikmásik adóköteles jövedelme különválasztottál! és a rendes becsli utján állapittassék meg. Hasonlókép merülhetnek föl felszólamlások az egyes jövedelmi forrásokra felállított arányok pontatlansága ellen is. Ha az adóbizottság az adózó felosztási tervét el nem fogadja, ez a kérdés eldöntését mindkét esetben a tartományi adóbizottsághoz felebbezheti. Ha valamely birtoktest egyszerre több község területén fekszik, a tulajdonos az összjövedelmet az egyes községek közt felosztatván, mindegyikben külön bevallást teszen. E felosztás ellen a községek szintén felszólalhatnak, s ez, ha ugyanegy tartományban fekvő községekről van szó, a tartományi bizottság elé tartozik; ellenkező esetben pedig azon központi bizottság elé, mely akkor illetékes, ha különböző tartományokbeli községek között forog fenn jövedelemadó vitály. Az adózó megteheti észrevételeit a felszólamlásra ; a tartományi, illetőleg központi bizottsághatározata azonban döntő. Azon adózóról, ki a bevallási ivet kézhez vévén, azt a kitűzött határidőben be nem adja, azon bevallás védelmeztetik, hogy neki adóköteles jövedelme nincsen. Ha azonban az adórónok az ellenkezőről van meggyőződve, ugy a bevallást hivatalból eszközli, s erről az adózót értesiti ; ugyanez történik azon adózókkal, kik bevallási iveket nem kaptak. Szeptember 1-től október 22-ig az adózó, a ki a törvényes határidőben bevallást nem tett, utólagos bevallást tehet ; ugyanez időben jogában áll, az adórónok által helyette hivatalból tett jövedelembevallást helybenhagyni, vagy annak kiigazítását kérni. 3. A jövedelemtáblázat egybeállítása. Az adórónok a beérkezett bevallási iveket kézhez vévén, a következő munkálatokat eszközli : a) a beváltási iveket egybegyűjti és rendezi, és azokat az arra rendelt lajstromba bevezeti ; b) e bevallási iveken azon bevallási tételeket, melyeket valótlanoknak talál, kiigazítja ; c) a jövedelem-táblázatot 2 példányban elkészíti s abba a bevallott, vagy hivatalból megállapított, vagy kiigazított jövedelemtételeket beirja. Az adórónoknak, hogy e munkálatoknál a szükséges felvilágosításokat és útbaigazításokat megnyerhesse, szakértő van segítségére, kit a tartományi adóigazgató nevez ki. Azonfelül jogában áll az adórónoknak, mindennemű állami, tartományi vagy községi közhivataloknál, úgyszintén közintézetek és más erkölcsi személyek képviselőitől mindazon felvilágosító adatokat bekivánni, melyekre szüksége lehet.
