Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
64 CLXn. SZÁM. tán a társországoknak a közös költségekhez való hozzájárulási aránya is emelkedni fog, viszont szállítandó ezen arány azon okból, mert Fiume város és kerületének jövedelmei a magyarországi pénztárakba folynak be. Magyarország jövedelmei ezen kivtil a magyar határőrvidék jövedelmeivel szaporodván, ezen terület jövedelmei az arány kiigazításánál a magyarországi jövedelmek közé felveendők. Az ezen irányban tett számitások a pénzügyminister hivatalos adatai szerint következő eredményeket mutatják : az ide mellékelt részletes kimutatások szerint Belovár jövedelme : 1860—1865-ig 2.521,570 írt. Fiume és kerületének jövedelme 1.772,351 „ ezen utóbbi összeget tehát Horvát-Szlavonországoknak az arány kiszámitásánál alapul szolgált összes jövedelmeiből levonva 31.217,351 frt. Fiume jövedelmei . 1.772,351 „ 29.445,297 frt. Hozzá Belovár 2.521,570 „ 31.966,867 frt. A magyar határőrvidék és Fiume jövedelmeit hozzáadva Magyarországéhoz, a számítás eredménye az, hogy : 1860—1865 Magyarország Horvát-Szlavónjövedelmei országoké 453.469,746 frt. 31.217,648 frt. Fiume + 1.772,351 „ — 1.772,351 „ 455.242,097 frt. 29.445,297 frt. Magyar határőrvidék 4.749,867 „ Belovár 2.521,570 „ 459.991,964 frt. 31.966,867 frt. Arány . 93' 5 .Q2i.256 6 '4'978-744 Régi arány ....... (93*5.593.201) (G'^w-m). Ezek szerint lenne tehát a közös költségekhez való hozzájárulási arány kiigazítandó. A mi azt illeti, mily módosításokat vél az albizottság az 1868 : XXX. törvényczikkb en megállapitott pénzügyi egyezményre nézve a horvát-szlavón országos bizottság előtt javaslatba hozatni, az albizottság nézete szerint az egyetértés létrejöttének reménysége fejében, azon nagy érdekek tekintetéből, melyek a fenforgó kérdéseknek kölcsönös megnyugtató kiegyenlítését oly annyira kívánatossá teszik : méltányossági szempontból azon feltétel alatt, hogy a két országos bizottság a többi fennforgó kérdésre nézve is egyetértésre jön : egy javaslatot ajánl az albizottság a tisztelt országos bizottság figyelmébe. Midőn az 1868 : XXX. törvényczikk Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletét átalány-összegben állapította meg : biztosítékot kivánt szerezni a társországoknak arra nézve, hogy nélkülözhetlen belkiadásaik fedezéséről minden esetre gondoskodva lesz, a törvény ezen intézkedésében nagy előny rejlett Horvát-Szlavonországokra nézve, mert minden eshetőség ellen biztosságot nyújtott az iránt, hogy autonom kiadásaik fedezésére szükséges összeg mindenkor szabad rendelkezéstikre fog bocsáttatni a meghatározott Összeg erejéig. Hogy mily nagy szükségük volt Horvát-Szlavonországoknak ezen biztosítékra, mutatja ezt és evvel a törvény ezen intézkedésének jótékonyságát az 1869. év, midőn a legkedvezőbb alapon nyugvó számítás szerint is a társországok jövedelmeinek 45%-a 187,000 frt erejéig nem volt képes a beligazgatási átalányt fedezni. Másfelől azonban nem lehet tagadni azt, hogy az átalány-rendszer és a beligazgatási kiadásoknak egy változatlan összegben meghatározása mozdulatlan határok közé szorítja a társországok autonom hatáskörébe eső ügyekre szükséges kiadásokat, a mennyiben nem engedi meg,
