Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
32 CLXII. SZÁM. Miután azonban az állami közösség megkívánja, hogy annak egyik része se vonja ki magát a közterhek viselése alól ; ugyanazért a horvát-szlavón országos bizottság ezen teher megfelelő felosztására a következő módozatot indítványozza : a mi a szóban levő államadósság kamatainak 20.000,000 frtnyi kerekösszegét fölülhaladja, azt Magyarország kizárólag magára vállalja, ellenben a 20 millió Magyarország és Horvát-Szlavonország között közösügyi költségek fedezésére nézve megállapított 2 87 /ioo százaléknyi tétel szerint osztatik fel. A horvát-szlavón országos bizottság azon nézetben van, hogy Horvát- és Szlavonország ily államadóssági teher elvállalása által az államközösség érdekében többet tesz, mint a mennyit tőle méltányosan kívánni lehet. A magyar korona az 1873. évre a határőrvidékért a közös terhek egész összegének még 2 %-ával köteles ezen terhekhez járulni. A határőrvidék nyers jövedelmi kulcsa szerint a mondott 2 %-ból a horvát-szlavón határőrvidékre a belovári megyével együtt 13 73 20-ad ; a magyar határőrvidékre ellenben 6 2 / 3 20-ad rész esik. Jóllehet a méltányossággal alig fér össze, hogy a közösügyi költségekből ily teher a határŐrvidékre, különösen a horvát-szlavónra is rárovassék; mert az utóbbi még nem vonatván a polgári igazgatás körébe : jelenleg is folyton a határőrségi rendszerrel járó, nagyobb és fáradalmasabb terheket kénytelen viselni mint más országok : mindamellett Horvát- és Szlavonország ezen terhet is kész a maga költségvetésébe fölvenni, mihelyt a határőrvidéken azon igazgatási ágak, melyek ez időszerint a közös pénzügyi ministerium, továbbá a kereskedelmi és közlekedési ministerium hatásköre alá helyezvék, a horvát szlavón országos kormányra átszállanak. 6) Nem kell hosszas fejtegetés annak kimutatására, mennyire ellenkezik minden mivelődési eloha. ladás elvével, egy élő s az általános haladásra törekvő nipet egy kiszabott általány határai közé szorítani Már ezen körülmény is elegendő arra, hogy Horvát- és Szlavonországra nézve a jelenlegi általány-rendszer megszüntettessék, miután a horvát-szlavón nemzetnek sem méltóságával, sem érdekeivel meg nem egyez, hogy egy lealázó és a nép öntudatát sértő nyugdíjból tengődjék. Ezen pénzügyi viszonynak mind a két félt kielégítő megváltoztatására pedig nincs alkalmasabb mód, mint épen a pénzügyek, illetőleg a pénzügyi igazgatás elkülönzése. Ez az egyedüli ut, horvát részről azon panaszok elnémitására, hogy Magyarország, Horvát- és Szlavonországból nagyobb hasznot húz, mint a mennyit az államközösség érdeke a méltányosság szerint megkíván : másrészt pedig az egyedüli út Magyarországban azon közvélemény lecsillapítására, hogy Magyarország Horvát- és Szlavonország javára nagy anyagi áldozatokat kénytelen viselni. A pénzügyi igazgatás ilyetén elkülönzése a Magyarország és Horvát-Szlavonország közötti államközösség elvébe sem ütközik, miután a horvát-szlavón országos kormány a közösügyi költségekből és az államdósság törlesztendő kamataiból Horvát és Szlavonországra a horvát-szlavón határőrvidékkel együtt eső összegeket a közös állampénztárba havi részletekben rendesen beszolgáltatni köteleztetnék. A közvetett udók, egyedáruságok, pénzügyi szabályzatok stb. rendszerében a közös törvényhozás megtartása mellett nem lenne semmi különbség. A pénzügyek ilyetén elkülönzése nem képez akadályt arra nézve sem, hogy az állami intézmények némely ágai az amúgy is közös vámügygyel együtt ezentúl is közös számlára és ellenőrzés mellett kezeltessenek, a mennyiben ez szükségesnek vagy legalább kívánatosnak mutatkoznék. A pénzügyek elkülönzése által főleg azon megbecsülhetlen jótétemény éretnék el, hogy a szövetséges országok állami közössége tartós és szilárd alapot nyerne, miután az érdekek kölcsönös tisztelete a nemzetek és országok közt a legerősebb kapcsot képezi. A pénzügyi igazgatásnak e helyütt kiemelt elkülönzése egyébiránt nem csak Horvát- és Szlavonország, hanem Magyarországnak is érdekében állana, mivel ezáltal a közös kormány teendőinek megkevesbedése folytán tetemes megtakarítás eszközöltetnék, és Magyarország azonfelül Horvát- és Szlavonországban az államutak fentartásának gondjától is menekülne, mi által egyszersmind a Horvátés Szlavonországban uralkodó közvélemény által támasztott kellemetlen, habár nem egészen alap-
