Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.

Irományszámok - 1872-167

112 CLXVII. SZÁM. Az igy fokozódott hiányt növelte még azon körülmény is, mely szerint a vasúti forgalomnak az emiitett csapások nyomán beállt csökkenése folytán a kamatbiztositás fejében fizetett összegek már is több mint 1.200,000 frttal túlhaladták az erre előirányzott összeget. Önként érthető, hogy ily körülmények között a közadók sem folytak be ugy, mint ahogy befolynak rendes viszonyok közt. Mindezek folytán a mutatkozó hiány már ma 21 millió, s hogy nem több, oka csak a megtakarításokban található. Természetes, hogy a rajzolt s mindnyájunk által sajnosán érzett viszonyok közt e hiánynak állandó fedezése másként, mint állósitott kölcsön felvételével nem eszközölhető. Eddigi tapasztalataink tanúskodnak arról, hogy az év első hét havának bevételei messze mögötte maradnak az átlagos havi bevételnek. A két utóbbi évben mintegy 8V2 millióra mentek azok, bár az átlag közel 11 millió frt; értve a tiszta bevételt. Oly év után, mint a jelenlegi, még kevesebbre lehet számítani, ugy, hogy az első hét hó tiszta bevételét nem merném többre tenni 56 millió frtnál. Ám ugyanazon hét hó tiszta szükséglete, a mennyire az ma előre látható, 116.123,702 frt, s igy a hiány a hét hónapon át 60.123,702 frtot tesz. Majdnem ugyanazon eredményre jutunk, ha az egész év kezelését vesszük tekintetbe. Igaz, ez csak 44.284,273 frt hiányt mutat, de az egyenes adók azon egész összegben levén előirányozva, melylyel a folyó évre előirvák, kétséges, ha megfelelő lesz-e az eredmény. Ugyanazért a végre, hogy minden zavarnak eleje vétessék, szükséges lesz az esetre is gondoskodni, ha az eredmény csak olyan lesz, minőt a folyó évre lehet reménylenünk. Ez esetre tiz millióval magasabb hiányra kell elkészülve lennünk, tehát vagy hat millió híján ugyan olyan nagyra, mint az, mely július végére várható. Ennyit a kölcsön magasságának indokolására. Tekintve az alapot, melyen, s a föltételeket, melyek alatt az fölvétetnék, legyen szabad előadnom a következőket: Az 1874-ik évi előirányzat beterjesztése alkalmával volt már szerencsém kifejezésre hozni azon meggyőződésemet, mely szerint viszonyaink között helytelennek látom a törlesztési kötelezettséggel egybekötött specialis hitelműveleteket, — Helytelennek látom egyrészt azért, mert fölöslegünkből nem bírván törleszteni ; hogy törleszthessünk, újra kölcsönre szorulunk, s a felmerülő árfolyam-különbözettel csak növeljük terhünket. — Helytelennek látom azokat másrészt még azért, mert a pénzpiaczot azok mindegyike részére külön kell megnyerni. — A járadék-rendszerre való átmenetelt vettem akkor czélba. — Meg is tettem ez irányban a kezdeményezést, s pedig nem minden kilátás nélkül a sikerre. -— De a pénzpiacznak egyre kedvezőtlenebbé válta, párosulva saját közgazdasági helyzetünknek kedvezőtlen alakulásával, e szándékomnak föladására kényszeritett. Minél nehezebbé vált a helyzet, annál szükségesebb volt vonzóbb formát adni a kötendő kölcsönnek. Ezért lőn az az állambirtokokra fektetve. Másfelől meg minél magasabb volt azon ár, melyet az adott viszonyok közt megadnunk kell, annál több ok volt arra, hogy ama drága árt hosszú időn át ne kelljen fizetnünk. — Ezért lőn öt évben a megállapodás. A kölcsönnek angol és német birodalmi pénznemekben leendő befizetése, s illetőleg iiy pénznemekre szóló kincstári utalványok kibocsátása az által indokoltatik, hogy a kölcsönnek legnagyobbrészt Angol- és Németországban leendő elhelyezésére van kilátás. Az angol sterling- és a német birodalmi marknak az osztrák-magyar papírpénzhez való érték arányositása a jelenlegi váltóárfolyam alapján egyszer mindenkorra történt, mi által az árfolyam hullámzásaiból eredő bajoknak eleje vétetik. Nincs reményem, hogy öt év múlva e nagy összeget sajátunkból visszafizethessük, ellenben meg vagyok győződve, hogy ez idő alatt háztartásunkban az egyensúlyt helyre állithatjuk, ha csak komolyan s erősen akarjuk. Hiszen 1874-én tul már csak 7.500,000 frtot vesznek igénybe állami építkezéseink, s az is több évre oszlik meg. E végből javaslatait megtenni a kormány nem mulasztandja el.