Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.

Irományszámok - 1872-162

CLXII. SZÁM. 91 jogosan és méltányosan csak is Horvátország és Szlavónia jelenlegi tartományi területére, nem pedig a maga idején polgárositandó határőrvidékre is kiterjeszthető', miután ez jövedelmeit illetőleg sem a kiegyezési törvény létrejötte idejében, sem mai nap sincs egyenlő helyzetben a tartományi területtel, igy tehát a tartományi területen érvényes hozzájárulási kulcs reá nem alkalmazható. Miután igy a kiegye­zési törvény 19-ik czikkének értelmében a polgárosított határőrvidékre, vagy egyes részeire a Horvát­országba való bekebleztetésük után csakis annak a tartományi területre nézve megállapított százalék esnék az igazgatási költségekre, ami pedig az eddig tett tapasztalások után sem a jelenben nem elégséges, sem pedig tekintve a határőrvidék sajátságos helyzetét s az annak az adó és más kötelezettségekre nézve biztosított kedvezményeket, a legközelebbi jövőben sem lesz elégséges ; miután másrészről ugyanazon törvény határozata szerint Horvátországnak és Szlavóniának kötelessége volna a hiányt saját százaléki quoíájíVból fedezni, a mit jogosan és méltányosan szintén nem lehet követelni, minthogy Horvátország és Szlavónia csak saját, autonom szükségleteit és százaléki quotáját képes megállapítani, miután tehát egyelőre a maga idején polgárositandó horvát-szlavón határőrvidékre nézve egy oldalról sem állíttathatott fel helyes hozzájárulási arány: — az alulirt országos bizottság nincs azon helyzetben, hogy a kiegye­zési törvény 19-ik §-ának további fentartását egész terjedelmében pártolja; miután a szükséges eszközök kikerülésével, a határőrvidéknek és a tartományi területnek egyenlő jövedelmeket s egyenlő terheket tulajdonit; s ez okból iparkodott a horvát országos küldöttség a tisztelt magyar országos küldöttséget arra birni, hogy a kérdéses határozmányt módosítsa, illetőleg kiegészitse oly értelemben, hogy a hozzá­járulási kulcs a határőrvidékre vonatkozólag csakis ennek polgárosítása és Horvátországba történt bekebleztetése után különállva állapíttassák meg ; vagy pedig, hogy a tartomány számára meghatáro­zott kulcs a határőrvidékre azon feltétel alatt terjesztessék ki, hogy ezen százaléki quotának a pol­gárosítandó határőrvidék igazgatási szükségleteire való elégtelensége esetében ezen hiány fedezése a közös állampénztárt terhelje. A tisztelt magyar országos küldöttség tagjai méltányolva a határőrvidék sajátságos helyzetét s anyagi állapotát, az itt felhozott kívánalmakat és igényeket — ha nem csalódunk — ad referendum vették, és miután a tisztelt magyar országos küldöttség a bizalmas értekezletek és azok eredményeinek tárgyalásába bocsátkozott, alolirott .országos bizottság azon alapos reményben lehetett, hogy ezen, a tisztelt országos küldöttség tagjaival, valamint a ministerelnök ő Nagy m éltóságával tárgyalt fontos ügyre nézve is, a tisztelt országos küldöttség nézetei vele a hozzá érkezett nuntiumban közöltetni fognak, a mi azonban nem történt meg. Ennélfogva bátorkodunk a kiemelt bizalmas értekezletek ezen oldalát megnyugtatásunk végett oda egészíteni ki, hogy a 19-ik §-nak egy új, s az itt kifejtett nézeteknek megfelelő törvény-határoz­mány általi helyreigazításához ragaszkodunk. Hogy azonban ez irányban, valamint mind arra nézve, a mire vonatkozólag eddig végleges megállapodás nem érethetett el, végleges és kielégítő határozat hozathassák, van szerencséje az alolirott országos küldöttségnek a magas, tisztelt magyar országos küldöttséghez azon tiszteletteljes kérelemmel járulni, miszerint a még fenforgó különbségek szóbeli elintézése végett lehető legközelebbi időben egy közös ülést egybehivni méltóztassék. Pest, 1873. évi június hó 24-én. A horvát-szlavón országos küldöttség. 12»

Next

/
Oldalképek
Tartalom