Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.
Irományszámok - 1872-95
124 XCV. SZÁM. Az I-ső czikk megfelel mindenben az osztrák-magyar-svéd kiadási egyezség X-ik czikkének ; valamint az osztrák-magyar monarchia és Olaszország között kötött kiadási szerződés X-ik czikkének ; ugy szintén a Francziaországgal kötött pótegyezmény I-ső és III-ik czikkének. A külömbség — a mennyiben a dolog lényegét illeti, — mindössze is az, hogy mig a Svéd- és Olaszországgal kötött szerződésekben, az elfogatási igazoló iratoknak „legrövidebb ido alatti", a Francziaországgal kötött pótegyezményben pedig „14 nap alatti" megküldése rendeltetik, addig a jelen pótegyezmény erre nézve három hetet tüz ki határidőül. Megegyez azonban az osztrák-magyar-franczia pótegyezmény III-ik czikkében világosan kifejezett azon sanctióban is : mely szerint, ha a kérdéses okiratok, a szerződésben megállapított határidő alatt nem nyújtatnának át: az előzetesen letartóztatott egyén azonnal szabadon bocsátandó. A Il-ik czikk csaknem szóról szóra ismétli a XXIV. és XXVI-ik törvényczikkek 8. §-át. A III. és IV-ik czikkek az egyezmény hatályba léptének és tartamának alaki kérdéseivel foglalkoznak, s különösen kitűnik a III-ik czikkbő), hogy a pótegyezmény Csak a megerősítés után lép hatályba ; a megerősités pedig, a magyar állam területét illetőleg : a törvényhozás általi elfogadástól van függővé téve. A most taglalt pótegyezmény elfogadásánál tekintettel kellett lennie az alapszerződés, valamint az első pótegyezmény tartalmára is ; mert ezek is, habár nem világos törvény, hanem kormányrendelet által szintén hatályositandók lévén : ezt nem tehetné a kormány, ha az ezekben foglalt elvek és intézkedések akár a nemzetközi, akár a hazai jog elveivel összhangzásban nem volnának. A mi az alapszerződést illeti : az ugyanazon alapelveket tartalmazza, melyek a magyar törvényhozás által már előbb elfogadott hasonló tárgyú szerződésekben foglalvák, s melyeket hivatali elődöm Horváth Boldi z s a r, a fenn megjelölt államegyezményeket tartalmazó törvényjavaslatok indokaiban kifejtett. Csupán az 1857-ik évben kötött pótegyezmény I-so czikkére vonatkozólag bátorkodom teljes tisztelettel megjegyezni: hogy ez is teljesen összhangzásban áll a büntetőjog elveivel, melyek szerint az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság, az- orgyilkosság, a mérgezés, habár az a fejedelem ellen követtetett is el, minden esetben közönséges bűntettnek minősítendő. Ezen meghatározás, és a gyilkosságnak kivétele a politikai bűntettek sorából szükségesés czélszerű, mert a gyilkosság, bármi képezze is annak indokát, nem vesztheti el soha undok természetét, s nem lehet állitani : hogy a fejedelem elleni gyilkossági merénylet csekélyebb, és kevésbbé undok büntettet képezzen, mint ugyanazon bűntettnek bármely sorsú alattvaló elleni elkövetése. Kelt Budapesten, 1873. február 13-án. Dr. Pauler Tivadar s. k.
