Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.
Irományszámok - 1872-87
LXXXVII. SZÁM. 105 A fennálló községek fentartásának szüksége képezvén az előadottak szerint a törvényjavaslat alapelvét : ezen czél, a beltelek megválthatása, illetőleg megvelietése által elérve van : miért is a kültelek megválthatását, a tulajdonos akaratával szemközt csak azon esetekben engedi meg a törvényjavaslat, melyekben annak használata vagy Örök, vagy határozatlan időre — esetleg a íérfiág kihaltáig engedtetett át a telepitvényeseknek ; vagy egy oly esemény, illetőleg mulasztás következett be, a melyből alaposan származtatható azon vélelem, hogy a földtulajdonos a teiepitvényesek használatába adott földnek az ő szabad rendelkezése alá való visszavételétől, már 1848-ik év előtt hallgatag lemondott. E szerintkétfőosztályra osztattakatelep_itvények,smindenikosztályra külön intézkedések állapíttattak meg: Az első osztály magában foglalja azon telepitvényeket, a melyek egészen — vagyis a, bel•és kültelkekkel együtt megválthatók a teiepitvényesek által. (2-ik §.) A második osztályba tartoznak azon telepitvények, a melyeknél a megválthatóság — illetőleg az eladási kényszer, csupán a beltelekre szoríttatott. (4. §.) Ezeken felül külön intézkedés hozatik javaslatba a kincstári telepítve nyékre nézve, melyekre vonatkozólag a 2-ik §-ban meghatározott föltételek nem-léte esetében is, a kültelekből oly mennyiségnek megvelietése engedélyeztetik, a mily mennyiség után járó vételárnak lefizetését, a telepitvényes képes leend biztosítani. (6-ik §.) " Végre a 15-ik §-ban megjelöltetnek azon telep it vények, melyekre a jelen törvényjavaslatban megállapított megváltási jog, illetőleg eladási kényszer nem terjed ki. Ez utóbbiak, — a mint ez az idézett szakaszból kitűnik, iiem képezvén a maradandóság jellegével biró községeket és igy nem lévén a szó valódi érteiméiben telepitvények, nem tartozhatnak azon szempont alá, mely a jelen törvényjavaslatban foglalt rendkívüli intézkedések javaslatbahozatalánál irányadó volt. A székelyföldi telepitvények különös viszonyai, szükségessé tették a megválthatás még egyéb föltételeinek meghatározását és körvonalozását is, mely feladatnak a 16. és 17. §§-ok által van megfelelve. À váltsági-, illetőleg a vételi jog érvényesítésére nézve, a teiepitvényesek akaratától tétetett függővé, — ennélfogva a váltság permissiv, és nem imperativ. Az államnak van ugyan érdeke — és fontos érdeke abban: hogy a létező községek ne maradjanak kitéve a lerombolás veszélyének ; azonban a kormány e veszély nagyobbmérvü bekövetkezése ellen elég hatályos biztosítékot vél feltalálni maguknak a teiepitvényesek közvetlen érdekében, s nem tartja szükségesnek ezeket kényszeríteni arra: hogy tűzhelyeikre akaratuk ellen is tulajdonjogot szerezzenek maguknak. Permissiv lévén a váltság ezen szempontból annak a telepitvényes vagyonából, az államot vagyonilag terhelő közbenjárás kizárásával kell eszközöltetnie (7. §.) ; mindazáltal a czél elérhetése szempontjából meghatároztatott az időtartam, melyet a telepitvényes a váltságösszeg teljes törlesztésére igénybe vehet. A törlesztési idő tartamára nézve tehát alávettetik a tulajdonos a törvény által meghatározott kényszernek, nem engedtetvén me^ neki : hogy Ő maga, a telepitvényes beleegyezése nélkül rovi<lebb határidőt tűzzön ki ; a mi több esetben a váltság-jogát meghiúsíthatná. A telepitvényes további könnyítése végett kiterjesztetett azonban a 8-ik §. végszakasza által, valamennyi váltságosra azon kedvezmény, mely a belsőségeket, valamint a külsőségeket megváltó, illetőleg megvevő kincstári teiepitvényesek részére, az idézett §. 1—5. pontjaiban javaslatba hozatik. A permissiv rendszer elfogadása által fölöslegessé válik a telepitvényesnek képviseltetése a kir. ügyész által, mint ez az igazságügy ministeri javaslat 8. §-ában —úgyszintén a főrendi ház javaslatának 9. §-ának első bekezdése utolsó sorában indítványba hozatott. FŐRENDI IROMÁNYOK II 1872/5. '. 1*
