Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.

Irományszámok - 1872-87

LXXXVII. SZÁM. 10$ felemliteni, hogy : a kormány a jogügyi bizottság előtt tett azon nyilatkozata szerint — azon esetben, ha a határozott időre kötött szerződés mellett létező telepitvényesek, a dolog természete szerint köztök és a telepitők között eszközölhető szabad egyezkedés utján, a szerződés tartalmához kötött záros határidő leteltéig oly egyezség nem jönne különben is létre, mely a felek teljes megnyugvását eredményezhetné : azoknak az államjavakra való telepitése által a jelen kérdésnek oly gyakorlati megoldásának lehetsége mutatkoznék, mely a szándékolt nemzetgazdászati és humanistikus czélok érvényesítését a képviselőház által javaslatba hozott négy holdnyi maximum határain belül — a jogi elv sérelme nélkül is megközeUttetni engedné. Javaslandónak véli tehát a jogügyi bizottság, hogy a főrendi ház a képviselőházat a kormány ezen a bizottmány körében nyilvánított készségéről jegyzőkönyvi kivonat által érfcesitené és egyszersmind kijelentené, hogy a képviselőháznak ezen eszme elfogadása esetében a háznak e tárgyra vonatkozó részletes javaslatainak közlését törvényszerű tárgyalás végett bizalomteljesen bevárná. Minden egyebekben a jelen törvényjavaslat lényegileg a főrendek által már első izben is elfogadott s a képviselőházéval azonos elveken épült, a mennyiben pedig a szövegezésben eltér az előbbeni törvényjavaslathoz viszonyitva, — tökéletesebbnek és kimerítőbbnek tekintendő. Némely ujabb elvek is illő helyen a jelen törvényjavaslatban nyertek alkalmazást, s e részben a jogügyi bizottmány kötelességszerüleg a következőket látja felemlitendőknek : 1-ször, hogy a szerződések tiszteletben tartásával a megvásárlási és illetőleg megváltási határidő, a határozott időre kötött szerződésekre nézve mindenkor a szerződési időtartam elteltére való tekintettel lett megállapítva (14. §.); 2-szor, hogy a megváltás maga, — mindkét részre nézve a felek kezdeményezésétől tétetett függővé és a kényszereljárás csakis a határidők leteltével mint egy a kérdés megoldásának utolsó eszköze vétetik alkalmazásba (9, 14. §§.) ; 3-szor, hogy a telepitvényesek által élvezett szolgálmányszerű javadalmak, a becsérték megállapításában felszámittatván, méltányos tekintetbe vétessenek (4. §.) ; 4-szer, hogy végre a tagosítás elve a telepitvényesek által megvásárolt külsőségekben is érvényre emeltessék. (8. §.) Ezekben foglaltatik mind az, mit a magyarországi telepitvényekre nézve a jogügyi bizottság megjegyzendőnek lát. Az erdélyországi székelyföldi telepitvényekre nézve a jelen törvényjavaslat szintén a már múlt évben tárgyalt törvényjavaslattól némelyekben eltér ; megjegyzi a bizottság ezekre nézve : 1-ször. Ez irányban jelenleg is úgy, mintákkor, a kényszermegváltás elve egész terjedelmében fentartatott ; a mi az ottani viszonyok sajátszerű természetében találja azon indokolását, mely már a múlt alkalommal is a főrendek által elfogadtatott. (25. §.) 2-szor. A határozatlan időre kötött szerződésekben a külsőség megvásárlása iránti korlátok aszerint szabattak meg, a mint a külbirtok térfogatát a telepitvényesek okmányilag igazolni tudják avagy nem, — továbbá a mint a szolgálmányok terménybeliek és pénzbeliek — vagy pedig inkább személyes szolgálmány természetével bírnak. (25. §.) Végre határozottan ki lett mondva, hogy a községi birtok bármikor eszközlendő felosztásakor a elepitvényes az osztályrészre vagy esedékre igényt nem tarthat. A jogügyi bizottság ezek előrebocsátása után, az egyes szakaszoknál eszközölt módosításokkal & •képviselőház által átküldött törvényjavaslatnak elfogadását a mélt. főrendeknek ajánlja. Kelt Budapesten, 1873-ik évi január 28-án. Gróf Cziráky János s. k., bizottsági elnök. Gróf Zichy Nándor s. k., bizottsági előadó.