Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.
Irományszámok - 1872-86
LXXXVI. SZÁM. 101 valamint az állítási bizottságok előleges és minden évben történendő kiszemelése és közzététele; az egyes kerületek részéről kiállítható lómennyiség s a netalán kivetendő jutalék szemmeltartása s végre azon birságok, melyek .azokra vethetők ki, kik az állítástól lovaikat visszatartották, s elmaradásokat igazolni nem képesek. Végre, bár a kormány a statistikai kimutatások alapján biztositottnak véli, hogy a magyar korona országaira eső lószükségleti hányad az egyeseknek lovaik összes száma felére nézve engedélyezett kedvezmény mellett is kiállítható leend, még sem kerülhette el oly rendkivüli esetről is gondoskodni, a midőn ez lehetséges nem lévén, ezen kedvezmény által könnyen az egész intézkedés ezélja, és ezzel állam-életünk komoly érdekei veszélyeztethetnének. Ennélfogva elkerülhetetlen kötelességének ismerte azt minden eshetőségek ellenében biztosítani. hogy rendkivüli szükség esetére és csakis az összes ministerium felelőssége mellett, jogában állj on, hogy a mennyiben az állítás a szükséges lómennyiséget nem szolgáltatná, a lovak visszamaradt mentes részét is azonnal a szükséghez képest igénybe vehesse. Végre, miután mozgósítás esetében a honvédség részére lóbeszerzés többféle irányban szintén igényeltetik, s illetőleg a keretrendszeren alapuló honvédség szervezésénél fogva, — kiválóan van arra utalva, hogy ily esetben rendszeresített lóállományát gyorsan kiegészithesse : mindazon okoknál fogva,* melyek a hadseregre nézve felemiittettek, a lókisajátitás előnyei arra is kiterjesztetnek. Azon netalán fölmerülhető nézettel szemben, hogy a mozgósitott hadseregnek annak idején bekövetkezendő leszerelése (békelábra állítása) alkalmával, az ily sajátított lovak meglevő része aránylagos váltság mellett korábbi tulajdonosaiknak megint visszaadathatnék, megjegyzem, hogy az ily rendszabály szintúgy a lótulajdonosok, mint az állam érdekében kihagyatott, miután egyfelől azon birtokosok, kiknek lovai mozgósítás alkalmával kisajátittattak, időközben valószínűleg már viszonyaik rendezéséről oly irányban gondoskodtak, hogy korábbi lovaik visszavételére kényszeríttetvén, érdekeik sértve lehetnének, — másfelől pedig a kincstár a lovak költséges visszaszállítása által jelentékenyebb kárt vallhatna, mint ha felesleges lovait a csapatok leszerelése helyén, ha szintén vételár alól is, azonnal eladja. A kormány e mellett ügyelni fog arra, hogy a leszerelésnél az egyes vidékek viszonyai is szemmel tartassanak, úgy, hogy a mennyiben ezeknek ló állománya azt igenyelné, hogy a kiállított lovak száma ottan ismét pótoltassék, — az eladási helyek meghatározásánál tekintettel leend. Mindezeket előre bocsátva, miután ezen törvényjavaslat egy a fegyveres erő harczképességét lényegesen előmozdító rendszabályt foglal magában, s ez a véderőről szóló törvény szükséges kiegészítésének tekintendő — kötelességemnek tartom a tisztelt háznak elfogadás végett bemutatni.
